Tudom, tudom ez családi meg nagyon személyes blog és most a tegnapi strandolásról kellene írnom de még nem kaptam meg a képeket Endrétől és nekem képek (videó) nélkül, nem is bejegyzés a bejegyzés.

Ma megnéztem egy videót az indexen és ezt most mégiscsak bekopizom ide.

Ez a kisfilm a második fehérszenzáció, szenzációs fehérparti (2. Sensation White) :D bulinak állít méltó emléket. Remélem ez sokatoknak semmit sem mond. Rendben.

Szóval valamilyen oknál fogva aki egyszer kijött az már nem mehet vissza.

A jegy 14.900 forint. Aki nem tudta, hogy nem lehet visszamenni az vagy megveszi a jegyet mégegyszer vagy hazamegy.

Szerintem van olyan buli ami megér tizenötezer forintot, de egyrészt én egy pénzszóró szörnyeteg vagyok másrészt szerintem van olyan buli ami megér százötvenezret is, ötszóval: az én véleményem nem mérvadó.

Lehet,hogy sokan vannak akik szerint meg mindenkit ki kellene írtani (közmunkára kényszeríteni) akinek van tizenötezer forintja, hogy fehérbe öltözve táncoljon egyet.

Haladjunk.

Perverz kiváncsiságomból kifolyólag (ez milyen, hogy valamiből kifolyólag?) én megtekintettem ezt a mozgóképet és eddig ez a legjobb videó amit az indexen láttam.

Első megnézésre is rögtön feltűnt a két karakteres arc 00:55-nél.

Ha velem jönnének szembe és éppen nem fehérek lennének, hanem zöld-fehérek biztos, hogy átmennék az utca túloldalára.

Tuti, hogy agresszívek és kérdés nélkül ütnek. Ha van sapka azért ha meg nincs akkor meg hülye kérdés. El tudnék még képzelni a kezükbe Árpád-sávos lobogót, vagy kibiztosított kézigránátot. Még talán falhozcsapódni készülő kismacskát. De ez többet elmond rólam mint róluk. :)

És a lényeg, (AKI NEM SZERETI HA LELÖVIK A POÉNT MOST NE OLVASSON TOVÁBB) a két fiú Osztermann László és öccse Gergő, akik kijöttek a buliból és nem engedték vissza őket.

László beszél többet és 02:45-nél már felmerült bennem, hogy talán mégsem nőket futtathat vagy fegyvert vagy drogot csempészhet hiszen (azontúl, hogy nem engedné hogy filmezzék az arcát) akkor simán kicsengetne még harmincezret kettőjükért, nem pedig arról értekezne elcsukló hangon, hogy a keményen megkeresett forintokat nem erre, nem így akarta elkölteni.

A csúcspont 04:03-nál kezdődik mikor a kérdező lány azt mondja "Olyan mintha sírnál már." Gergő azt mondja "Dehogyis! Ne sírjál." És olyan édesen, szeretettel, együttérzéssel és kedvesen simogatja meg bátyja kopasz fejét, ahogyan kb. harminc éve, születésekor simogathatta az édesanyja. (Lehet, hogy akkor több haj volt rajta.)

Amúgy rosszul vagyok, mikor Hollywoodi filmeken a rosszarcú elérzékenyül és társa együttérez, mert általában gagyin van eljátszva. De az életben bájos. Mint egy kisgyerek akinek eltört a puskája.

Megnéztem mégegyszer a videót és már az ötvenötödik másodpercnél feltűnt a két fess vízilabdázó (hivatásos katona/testőr).

Különben is, hogy lehetne valaki rossz ember aki Múcsonyon nőtt fel, a Kossuth Lajos utcában?

Na ugye.

Kedves Olvasók,

Az elmúlt két napban többször, annyira sokan akarták megcsodálni nem Diana hercegnő melleit, hogy néha órákon keresztül elérhetetlen volt a blog.

A kimaradásokért elnézésüket, a jövőben előforduló nehézségekért megértésüket és szíves türelmüket kérjük.

Köszönettel vegyes tisztelettel: a főszerkesztőség

(Amennyiben önnek érthetetlen módon nincs ott a kommentje ahol emlékezett rá , kérjük próbálja meg reprodukálni.)

Ma dolgoztam, mersekelt lelkesedessel, aztan felavattuk az uj teraszbutort a kollegakkal (semmi extra, es egyelore eleg keves: ket asztal, nehany szek, es egy piros napernyo), nemi ropival es Radlerrel felszerelkezve. Viktor proban volt, nem vart haza. Aztan elindultam, kozben telefonalgattam, vasaroltam tejet, gyumolcsot, itthon kicsit pakolgattam, megfurodtem, hajat mostam, kormot vagtam, pepecseltem, bekapcsoltam a Kossuth radiot, kikapcsoltam, forumokat olvasgattam, mig megszaradt a kezemen es a labamon a koromfestek, bekremeztem magam. Varom Viktort haza.

(a lany, akivel nem tortenik semmi újabb bejegyzeset olvashatták)

ja, es egy kep, hogy Bandi oruljon:

Volt egyszer egy lány akivel nem történt soha semmi érdekes. Egy napos vasárnap délután, ahogy otthon ült és unatkozott, arról fantáziált, hogy milyen lehet a többi ember élete, akikkel mindig történik valami? Milyen lenne egy délután amikor vele is történne valami?

Először szépen kiöltözne egyik kedvenc ruhájába, amiben úgy érezné magát mint egy igazi gazdag turista. Aztán fogná magát és elutazna egy nagyvárosba. Egy igazi világvárosba, mondjuk Bécsbe vagy Budapestre. Venne egy kiló epret (ha nagy meleg van, előtte talán be is hűtené) és nyakába venné a várost. Csinosan ámde szolidan kifestené magát és elindulna sétálni, kirakatokat nézni, fagyizni. Csak egy kis táskát vinne magával. Ja igen! Meg egy fiút aki elkísérné. A romantikus séta mégiscsak kettesben az igazi.

Útközben megállna a kiratakok előtt, és amelyik rendesen tükröződik, abban elégedetten nevetne csinos tükörképére.

Leülnének a szökőkutak kávájára, és hallgatnák az utcazenészeket, néznék az embereket, csip-csup dolgokról beszélgetnének és sokat nevetnének.

Hazafelé bemennének egy igazi  bécsi kávéházba és vennének valami nagyon elegáns édességet. 

Kibontanák a bonbonokat és élveznék, hogy most ők a gazdag turisták akik megengedhetnek maguknak bármilyen luxust.

Elégedetten kóstolgatnák a csokoládét és jól éreznék magukat.

A lemenő nap utolsó langyos sugarai kísérnék útjukat, ahogy kéz a kézben hazasétálnának. Jó lenne. Bárcsak néha vele is történne bármi említésre méltó.

mert igazibol nincs mirol. Egy dolog, hogy nem tortenik semmi sem velem mostanaban, csak felkelek, dolgozom, nyafogok, kondi, esetleg egy film, alszom, de mintha nem lenne tul sok uj gondolatom sem, amit talan ki lehetne fejteni.

Hetek ota keszulok ra, hogy ujra biciklivel kozlekedjem, de a honapokig tarto lustasagot nehez legyozni.

Tanulgatom meg mindig a weboldal-szerkesztest, de konkret cel nelkul nincs tul sok motivaciom. Esetleg az olvasok irhatnanak kommenteket, hogy mi legyen mas a blogon, amit aztan valahogy megprobalhatnek megvalositani.

Nem mintha nem lenne rengeteg felbemaradt projectem, amik csak egy kis szabadidore varnak, amikor befejezem oket, de ha raerek, valahogy akkor sosem fulik hozza a fogam.

Lassan indulunk kondiba, aztan be kell mennem a laborba, aztan besetalunk a lanyokkal a varosba fagyizni, aztan talan csinalunk egyutt egy rakott krumplit, meg nem tudom, de ha foljonnek, muszaj lesz megkostolniuk a hazi baileyst, amit tegnap csinaltam.

(nem, kedves Bandi, nem kell minden bejegyzeshez kép)

Hűséges olvasóink megszokhatták, hogy néha rejtvényekkel jelentkezünk.

Mai kérdésünk : Melyik az a hihetetlenül vagány, tradíciókat felrúgó, az egész világgal szembemenő, mindent bevállaló, fiatalos ország, amelyik egyik papírpénzét topless modellel díszítette ? És ki az a nő a képen ? 

(NEM Diana hercegnő.)

Erős idegzetű, tizennyolc éven felüli olvasóink IDE kattintva megnézhetik a cenzúrázatlan verziót.

Gy***-i nyaralásunkat ott a helyszínen, még egy extra nyaralással ünnepeltük. :)

K*** keresztanyja, E**** meghívott minket a g****-i kúriába egy hosszúdélutánra és ottalvásra.

A meghívásnak természetesen nem tudtunk ellenállni, mivel E**** általában igen elfoglalt, (úgyis mint a T****-alapítvány elnöke) és meg kell becsülni minden percet amit alkalmunk van vele tölteni, az újságírók és kamerák mellőzésével.

Szerdán bejött értünk kocsival (a sofőr szabadnapos volt) és hazafuvarozott minket, gyönyörű zöld fordján.

Szinte illetlenség megjegyezni, de az igazsághoz tartozik, hogy E**** kissé tüzes sofőr, és hazafelé volt egy afférunk egy "vasárnapi vezetővel" aki igen tiszteletlenül nem adta meg az elsőbbséget nekünk és E**** majdnem szószerint ledózerolta a pipogyát.

Alig fél óra múlva viszont bravúros vezetéstechnikáról tett tanúbizonyságot, mikor egyszercsak a semmiből egy szarvas ugrott elénk, és határozottan de érzéssel a fékbe taposott, és egészen enyhe kormánymozdulattal kikerülte az állatot aki vidáman nyargalt tova, nem is sejtve milyen kevésen múlott az élete.

Ahogy megérkeztünk a kúriába, már várt minket a terített asztal, mindenféle finomsággal. Külön kiemelném a házi fügés-kakukkfüves kenyeret ami nem a szakácsnőt dícséri hanem E**** kezemunkáját.

Vacsora után, átmentünk a szalonba ahol diszkrét tánczenét játszottak, és amíg a hölgyek árnyképeket varázsoltak fekete fotopapírból, én megcsodálhattam a családi ezüstétkészletet és óragyűjteményt.

Az este kellemes hangulatban telt, sokat nevettünk és ahogy a kedélyállapotunk egyre oldottabb lett E**** és én együtt is zenéltünk a családi hangszereken.

A közös muzsikálás után nyugovóra tértünk, hiszen igaz hogy mi nyaraltunk de E****-nek másnap helyt kellett állnia egy fesztiválon aminek ő volt a háziasszonya.

Rengeteg levelet kaptunk olvasóinktól, melyekben azt firtatták, hogy milyen érzés lehet borotvált szájjal enni, csókolni, beszélni, élni ?

"Kedves E.H. blog! Régóta olvaslak titeket, táltosbandi a kedvencem, mindig rágondolok mikor valami jó ér. Egy dolog zavar csak.Hogy nincsenek borotváltszájú pasik a blogban. plíz rakjatok be párat. Lávollak titeket. Sissy16 tanuló"

"Tisztelt Előretolt Helyőrség!

Lelkes olvasójuk vagyok, mióta elindult a blog.

Nagyon tetszenek az írások, különösen Táltos Bandi bejegyzései. Egy dolgot hiányolok csupán. Egy borotvált szájú férfit.

Amennyiben teljesíteni tudnák kérésemet, nagy örömet szereznének.

Köszönettel : Halász Mónika, Szekszárd"

"Hello.Gyurivagyok.Borotváltszájúférfi lesz?Éjjen Tátosbandi!"

Önök gondoltak már arra, hogy milyen érzés lehet leborotválni ajkainkat?

Nem? Sebaj. Az E.H. blog lelkes csapatának egyik önkéntese leborotválta száját, hogy kielégítse folyton elégedetlenkedő olvasóink kíváncsiságát.

T.B. : - Először furcsa volt, és meglehetősen fájt, de aztán sokkal jobb lett. Tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés. Ajánlom mindenkinek.

12-153 : - Aki egyszer megérezte a vér ízét, soha nem felejti el. 

Geronazzo M. :- A műtétem óta folyamatosan borotválom, és nagyon meg vagyok elégedve a külalakkal. Sok pozitív visszajelzést kapok. 

Köszönjük megtisztelő figyelmüket!

Aviszontlátásra.

Rövid összefoglalónk képekben, avagy gyors összefoglalása a blogmentes napoknak.

Voltunk kirándulni a Rám-szakadékban, (milyen vicces név :)) ahol elvesztettem a napszemüvegemet és megmart egy kígyó. (A napszemüvegről nincs kép.)

Hazafelé, a hajón találkoztam egy titokzatos kékszemű lánnyal.

Hát dióhéjban ennyi. :) Lesz még részletes beszámoló mindenféléről, de most hív a kötelesség. ;)

Keressék meg a képeken a két eltérítést. :)

Köszönjük, hogy velünk játszottak !

Visszatertunk Becsbe, koszonjuk a kommenteket, zaszlokat, meg hogy hianyoltak tobben is a bejegyzeseket. Majd biztos lesz egyszer a gyulai Hoforras uduloben is wireless internet (ingyér), es akkor majd eloben tudositunk arrol, hogy mennyire jol erezzuk magunkat. Mert a het egyertelmuen a wellnessrol szolt, a hogyan-tudunk-meg-tobbet-a-meleg-vizben-heverni tudományáról, a hogyan-szerezzuk-meg-a-legtutibb-pezsgofurdot-a-nenikek-es-bacsikak-elol modszertanrol, a ki mennyit bir a szaunaban - versenyrol, a ki alszik legtovabb a szuper nyuganyagakban osszehasonlitasrol, felhomalyban, vizcsobogas mellett (pezsgofurcsi, masszazs meg szauna utan) es arrol, hogy ki tud leglassabban hazasetalni az egesz napos lablogazas utan (ebben Jorci volt az abszolut gyoztes :D).

En koszonom minden illetekesnek, hogy lehetove tettek ezt a tavaszolast.

TB majd ir bovebben -megigerte ;) -, arrol, hogy latogatoink is voltak (ketto), meg hogy milyen volt Daniekkal (jo), remelem, arrol is, hogy E.-nel jartunk vendegsegben es kaptunk finom kakukkfuves-fuges kenyeret (meg sok mast is), meg hogy milyen kalandosan jottunk haza a helyorsegbe. En csak epp hogy kitekintettem a fejem felett osszecsapodo munka-hullam alol.

Jó volt Gyulán.

Ma kicsit enyhítettem a Budapest utáni sóvárgásom - reggel elHÉVeztem (9-kor) az Árpád-hídig, átvillamosoztam rajta, besétáltam a Visegrádi utcan a Központi Okmányirodába, ott intézkedtem jogsiügyileg, aztán hogy ledolgozzam a fenekem ről a hájat, hogy spóroljak a BKV-jeggyel, gyalog mentem a Szalay utcaba (végig a Visegrádin, át a Körúton, el a Parlamentig), ott elinteztem a diakigazolványmatricát, utána a Deákon keresztül elsétaltam a Bazilikáig, ott lépcsőn ülve ittam egy forrócsokit és nézelődtem, majd Deák tér, ott tettem néhány kört, mert mindig valami olyan jutot az eszembe, ami a másik irányban volt (például voltam a Kézművesboltban kek-fehér mézescsuprot keresni, de nem találtam kedvemre valót) aztán Révay utca, Opera, Andrássyn el az Oktogonig, ott fel a Wesselényi utcaba, ahol egy boltot akartam megnézni, de az pont ma zárva volt. Ezért elmentem a Blaháig, majd vissza a Körúton a Margit-híd pesi hídfőig, benéztem mindenféle érdekesnek tűnő boltba, igyekeztem megjegyzeni, hol kaphatók olyan apróságok, amikre később szükségem lehet (hogy majd eredményesen instruáljam a távolból azon szegény rokonaimat és barátaimat, akiket majd elküldök oda, hogy vegyenek nekem valami nagyon fontosat), aztán besétáltam a Hegedűs Gyula utcán a fodrászhoz, majd újra erőre kapva fel-alá ugyanabban az utcában (igen, kerestem egy boltot, ami odafelé még megvolt, de visszafelé mar nem találtam), aztán még kicsit a Körúton, aztán átvillamosoztam a hídon és (17 órakor) beájultam pg kocsijába. 

Még mindig szeretem Budapestet.

Feladat: mondja ki otszor gyorsan a fenti nyelvtorot.

Tegnap borzasto faradt voltam, sok a benti munka meg az itthoni (rendes) allapotok fenntartasa. A hiszti majdnem Endreek nyakaba zudult, de igyekeztem visszafogni magamat. Aztan ma kulonosen jokedvem volt, szinte mindent megcsinaltam amit kell (reggel hettol fel otig), azota itthon vagyunk, elvileg csomagolok, Viktor meg jatszik a gepen.

Hetvegen meg talan irunk, de a helyorseg Magyarorszagon fog pihenni es tobb korben is iro-olvaso talalkozokat szervez!

Kicsit megbetegedtem munka közben, fújták a légkondícionálóból a mínusz kettőt, a konyhán meg volt harminc fok, és ezt a tüdőm nehezen tolerálta.
 

Ezért most csak félgőzzel működöm, ami annyiból áll, hogy otthon lábadozom, aztán elmegyünk ebédelni, de az egészségi állapotomra való tekintettel csak olyan helyre vagyok hajlandó beülni ami két percen vagy ötven méteren belül van a lakástól.
 

Ennek a kritériumnak pont megfelel a sarkon lévő, Rialto olasz étterem.
 

A hely szelleme

A design, szándékosan emlékeztetni akar az olasz éttermek világára. Minden designelem felülprezentálja az olasz rekvizitumokat, a látványelemként kiemelt pizza-kemencét, az olasz gasztronómia lényegi elemének tartott familiáris vonásokat.

Tetszett, hogy tágas, kényelmes helyünk volt,és ketten úriasan elfértünk az otthonos kis büféasztalnál a kényelmes műanyagszékeken. Ha ezek a kempingasztalok képviselik a regionális olasz gasztronómia családiasságára való morzsányi utalást, akkor értem, de ennek ellenére javasolható lenne valamiféle tányéralátéttel kulturáltabbá tenni a terítéket.
 

Míg a benti asztalok terítővel voltak leterítve, a kinti asztalokon az evőeszközök a százforintos boltokban kapható műanyag abroszokon voltak helyezve. Nem elegáns. Sajnos az asztalunknál hűvös volt, de a huzat vélhetőleg a tavaszi széllel lehetett összefüggésben, mert később ahogy kisütött a nap egyre jobb lett.
 

  • A helye szelleme: 15/20
  • Kényelem: 18/20
  • A úri közönség: 15/20
  • A teríték: 10/20

Felszolgálás és kiszolgálás
 

Udvarias, visszafogott, miközben némi amatőr báj érződött rajta. A pincér (felszolgáló) az étterem kulcseleme. Legalább annyira, mint a séf. A Citromos szóda töltögetése, vagy a parmezán kínálása rendjén való, de ez csak töredéke mindannak, amit a jó pincér láthatatlan jelenléte közvetíteni képes a vendég felé. A személyzet folyamatos képzése az egyik legfontosabb dolog, amit egy étterem vezetése tehet. A pincér szerepe Ausztriában még mindig nem eléggé fel és elismert.
 

  • A felszolgálás: 13/20
  • A kiszolgálás: 14/20

Bolognai spagetti

Korrekt ízek, a szósz kellőképpen paradicsomos, a hús puhára párolva, tisztességes adag, első osztályú parmezán volt ráreszelve. Ami meglepett, az a tészta. Olaszországban ettem utoljára ennyire eltalált középkeményre főzött tésztát. Tökéletes volt az állaga, és ezáltal, az íze is.

• Bolognai spagetti 18/20

 Szolg.kozlemeny: Bandi egyre gyakrabban zsarol engem a bloggal – „ha nem csinalod meg ezt vagy azt, megirom a blogba, milyen vagy“ megmondomatanitoneninek , szoval kenytelen leszek gyakrabban irni, hogy mindket verziot lathassatok :D

Peldaul ha mostanaban TB valakinek panaszkodott volna a telefonba, hogy elhanyagolom, es reggel hatkor megyek el es 11 utan erek haza, akkor kerem, tartsa szem elott az en verziomat is, mert…

…a mult het vegen (nem hetvegen) konferencian voltam, Badenben, ami nincs messze Becstol, ezert hogy sporoljunk a cegnek hogy a sajat agyamban aludhassak, reggel mentem, este jottem (vagyis jottunk, mi, diakok az intercellbol). A Hotel Schloss Weikersdorfban voltunk:

Tehat a Weikersdorfi Kastelyszalloban, ami csak azert nem volt olyan nagy szam, mert Badenben ugy lattam, minden hotelt kastelyszallonak hivnak, osztrak fantazia, ugye.

Az eloadasokrol nem tudok sokat mondani, mert nem ertettem beloluk semmit, talan csak egyet, ahol a sejtet a szamitogeppel hoztak parhuzamba, persze elmeleti sikon, es tobbek fejebe szoget utott az is, amikor a ficko olyan programokra hivatkozott, amik kepesek repordukalni magukat (kedves matematikus, fizikus, szamitastechnikus, hozzaerto rokonaim, barataim, olvasoim, van ilyen?) Azert nem aludtam el, ami jo szokasom es eleg ciki, ezert ezuton is szeretnek koszonetet mondani Steve Jobsnak es az Apple-nek az iPhonert, ami eleg nagy a kenyelmes olvasashoz, am eleg kicsi ahhoz, hogy elfer a labamon es nem feltuno (nem ugy, mint a kettovel elottem ulo laptopja, amivel emaileket irt az eloadasok alatt) valamint bizonyos Daniellanak ezert. Valamint ez alatt a par nap alatt ujfent meggyoztem magamat meggyozodtem arrol, hogy nem akarok en kutato lenni, mert a kutatok oregek, rondak es benak, nem tudnak ket osszetett mondatot elmondani, ha az nem a biologiarol szol.

Persze azert, mert az eloadasokrol nem tudok irni, a konferenciarol meg orakat tudnek meselni (szokas szerint). Peldaul azt, hogy milyen sokat nevettem -  mostanaban kicsit nagyobb hangsulyt fektetek a szocialis eletemre. Ezert tortenhetett meg, hogy bar volt nalam konyv (es napozokrem is), a 2 es 1/2 oras szunetben nem fekhettem ki a kastelyparkba olvasni, ahogy terveztem volt (es ami programpont egesz nap tartotta bennem a lelket), mert a tobbiek elrangattak setalni. Sot, ebednel es vacsora kozben sem olvashattam zavartalanul, mert odaultek az asztalomhoz a kollegaim. Megbocsatottam nekik, mert nevettek a vicceimen, vagyis jobbara olyan torteneteken, ami epp akkor esett meg velem. Peldaul, mikor megrettentem, mert egy ficko a hallban olyan vehemensen koszont ram, mintha ismerne. Baratnoim vilagositottak fel, mikor panaszkodtam nekik, hogy o az a fenykepesz, aki ezt a kepet keszitette rolam, ugy egy honapja:

JA.

(gondolom, elmelazott azon, en miert nem koszontem neki vissza kedvesen, es remelem, arra jutott, hogy azert, mert felhaboritoan homalyos vagyok azon a kepen, ÈN – legkozelebb majd ketszer atgondolja, mit csinal)

Aztan olyan is volt, hogy setaltam Zsuzsi baratnommel (nem valami fiktiv pajtas, hanem tenyleg igy hivjak, viszont dacara a nevenek nem tud magyarul) a to korul a kastelyszallo parkjaban, amikor lattam, hogy jon Zoli kollegank (nem, az intercell nem magyar ceg) integettem neki lelkesen, ha már ilyen baratkozos hangulatban vagyok, de a fiu messzirol nezve is furan reagalt, sot, meg a hata moge is lesett. Kozelebb erve rajottem, hogy nem Zoli volt az, es elnezest kertem a fickotol, eleg ciki volt. O is a konferenciara jott, es Johann …ens-nek hivtak, amit mi egybol Johannesnek ertettunk, es ezert mi is csak a keresztnevunkkel mutatkoztunk be. Kesobb, a programot lapozgatva jottunk ra, hogy o megmondta a teljes nevet… mindegy, beszelgettunk, kerdezte, hogy a konferenciara jottunk-e (miutan mindharmonk nyakaban ott fityegett a kartya – mondtam en, hogy a kutatok benak), kiderult, hogy mi az intercellben dolgozunk (a mi cegunk szervezte az egeszet), erre meseli a ficko, hogy volt is bent tegnap az intezetben. Kerdezem, minek? Ja, hat az Alex von G. (a nagyfonok) meghivta a sajtotajekoztatora.  Termeszetesen az egyik legfontosabb eloado volt, akivel ilyen lazan osszeismerkedtem.  :P (aki nem mellesleg a baratnoim szerint a legjokepubb pasi Badenben)

Azert se ertek sokat ezekbol az eloadasokbol, mert a barmilyen folyamatban resztvevo tobbszaz molekulanak mindig valami fifikas rovidites a neve, es sose kerul ketszer ugyanaz teritekre, mert ugye annyi van. Ilyenkor (meg mondjuk cikkolvasas kozben is) borzaszotan zug a fejem a sok CDC75 (szídíszí szeventifájv), THY (tíéjcsváj), IC37 (ájszí szörtiszeven), PhpA (píéjcspíéj), BALB/C (balbszí), sp1733-tol (eszpíszeventiszörtiszrí). Aztan kimentem pisilni, es kozben hallottam, ahogy az egyik szakdolgozonk kint tarsalog egy ausztral lannyal. A mi diakunk meglepo hatarozottsaggal beszelt az éjcsendem-rol, csodalkoztam is, hogy kinyilt a csipaja, mennyire otthon van a temaban, es erosen agyaltam rajta, hogy nekem honnan ismeros ez a molekula.

Aztan beugrott.

H&M, es a kinti beszelgetes a lany ruhajarol szolt, meg arrol, hogy hol vette. :D

Azert komolyabb dolgok is tortentek velem, ram szallt a Novartis (gyogyszergyar) kuldotte, hogy talaljam meg neki a fonokom, mert o azert jott, hogy vele beszeljen. Sajnos Eszter (tenyleg nem magyar ceg az intercell) felszivodott, es egesz szunetben nekem kellett szorakoztatni a novartisos not, aki mindenkepp az uj pneumococcus elleni vedooltasunkrol akart beszelni, ami nekem elegge vekony jeg (nem mondhatom ugye, hogy nem tudom es nem is erdekel, olvasni szeretnek a napon, ha nem emlitettem volna még), es nem keves faradtsagomba kerult, hogy eltereljem a temat Sienara, meg a toszkan tajra, ahonnan a banya jott, es amirol legalabb van valami elkepzelesem (pl lattam kepen, ami a fent emlitett vedooltasrol nem mondhato el)

Az ellatas egyebkent kituno volt (ugye az intercell szervezte, es ebben jo a ceg), itt ebedeltunk es vacsoraztunk - ez egyebkent a hotel belso udvara:

Jo volt a hangulat, sokat nevettem, bena osztrak borokat iszogattunk (a husveti buli ota ugy tunik, kevesbe vagyok finnyas), megismerkedtem az osztrak konyha egzotikus izeivel (kaposztas cvekkedli, becsi szelet,  csaszarmorzsa) es este elozene is volt, sramli meg becsi keringo hegedun tangoharmonikan meg fura ketnyaku gitaron eloadva. Borkostolas (eh, azert ez mar nekem is sok volt es inkabb kihagytam), moka, kacagas.

Jo, hogy vege.

Tegnap Bandi latott egy molyt a konyhaban. Egy nagy, kifejlett peldanyt. Rogton kipakolta a kamraszekrenyt, es tuzetesen atnezett mindent, de ezuttal megúszták a keszleteim a kukaban landolast. Szerintem csak a Hoferbol hoztuk haza, mert ott is lattam molyt repkedni. Aztan Bandi annyira rendes volt, hogy kimosta a szekrenyt ecettel (borecettel... az volt itthon), mondjuk kicsit gyanus, hogy utana vizzel mar nem torolte at, mert elkepesztoen budos volt. (en kozben vasaltam, azert nem mostam szekrenyt - mielott megszólnátok :) viszont en pakoltam vissza mindent)

Tanulsag? annyi kajánk elelmiszerunk van itthon, hogy egy-ket hetig elelnenk vasarlas nelkul - felteve, hogy van itthon tej. Talan neha foznom kene. Vacsorara ehetnenk tejbegrizt (tegnap meg is csinaltam), krumplis tesztat (meg savanyusag is van hozza), pudingot, hazi csokit, tejleveset (Bandi emlegette multkor anyukajanak, en sose ettem, viszont olvastam rola Emoke kedvenc eszt gyerekregenyeben), vagy suthetnenk rantottat. Szoval van valasztek, lehet, hogy megis rendes haztartas vagyunk?

Mi a hasonlóság és mi a különbség a fogam és a négyes metró között ?

Mind a kettő egy lyukkal kezdődött, de az egyiket befejezték.

Ígérem egy darabig most nem fogok senkit a fogammal untatni, de nem hagyhattam hogy olvasóim kétségek közt vergődjenek. Vége. Jó lett.

Érdekes adatok a fogamról:

Óvatos becslések szerint is körülblül 10.458.000. belga állampolgár még nem látta.

Mióta elkészült azóta egyszer sem reggeliztem.

A renoválás költsége magasabb lett mint Szomália, Malawi és a Comore-szigetek, egy főre jutó éves GDP-jének összege.

Az új fogammal képes vagyok részleteket elfütyülni a Monti Csárdásból.

Ennyi. Meg még talán az lehet érdekes, (ki tudja milyen perverz népségek olvasnak, akik éjjel-nappal csak pornót keresnek a neten) hogy Kira eljött velem az utolsó kezelésre, mert saját bevallása szerint több lyukas foga is van. Látni még nem látta mert évek óta nem nézte meg tükörben (ez nem vicc!) de biztos benne. Érzi. Azért nem nézte meg mert félt, hogy hogy néz ki.

Na. És kinn ülünk és már kinn mondja nekem, hogy nem lehetne-e, hogy ő inkább legközelebb megy be. Vagy majd egyszer máskor. Merthogy fél. Ne fúrjákhúzzák most mert fél. Nevetek hangosan. Bemegy.Kijön.Nevet hangosan. A fogorvos azt mondta neki, hogy nagyon jó érzés ilyen fogakat nézegetni. Sajnos ritka, de akkor jól megnézi.

A híres csodafog, és büszke tulajdonosa. A száj bal alsó sarkában (képen jobb alsó) még látszódnak az etetés nyomai. Az uzsonna kakaóscsiga volt.

*Bluetooth (Kékfog)

A név Harald Blatand dán király nevének angol változata, aki 958-tól, illetve 976-tól 986-ig volt Dánia és Norvégia uralkodója, és nagyon szerette az áfonyát, ezért kék lett a foga.

Harald arról volt nevezetes, hogy egyesítette a lázongó dán, norvég és svéd törzseket. Ehhet hasonlóan a Bluetooth-t is arra szánták, hogy egyesítsen és összekösön olyan különböző eszközöket, mint a számítógép vagy a mobiltelefon. A Bluetooth logója a H és a B betűknek megfelelő skandináv rúnákat, a Haglazt és a Berkanant idézi.

(forrás : Wikipédia)

Mara tobbek kozott egy igen egyszeru kiserletet terveztem. Reggel odaraktam nehany bakteriumot a melegbe. Tegnap keszitettem elo a bacitápot, kulonbozo koncentracioju desferallal, ami megkoti a vasat a cuccban. A baciknak nagyon fontos a vas, tobbek kozott ezert sem erdemes multivitamint szedni ha az ember beteg. Ha nincs vas a kozegukben, nehezsegekbe utkozik a szaporodasuk. Jogosan tehat azt vartam ma a picikeimtol, hogy nem fognak szaporodni, legalabbis a desferal mennyisegevel forditottan aranyosan. Megmertem orankent, mennyi van a tubusokban, mondanom sem kell, vigan nottek, osztodtak, hancuroztak es ha mikroszkopban megneztem volna oket, tuti fityiszt is mutattak volna. Az osszes, fuggetlenul a desferaltol, soha nem latott osszhangban es egyetertesben.

MIERT?

MIERT EN??

Nem lehetne csak egyszer, hogy valami mukodjon?

u.i. az mar csak a hab a tortan, hogy reggel miutan koran bejottem, elrendeztem a joszagot a vasmentes tápukban, vigan indultam a kovetkezo allathazi treningemre. Ott kozoltek, hogy ma a "nem fertozo" reszlegbe megyunk, ugye ma meg nem dolgoztunk bakteriummal? khm-khm. Csak harom masik ember mai es holnapi programjat kellett atrendezni miattam. Szolhattak volna hamarabb.

Szoval az ugy volt, hogy a multkor, valamelyik kettesben kerteszkedos hetvegenken papaval beszelgettem mindenfelerol, es utana sok magvas gondolatom tamadt (micsoda esemeny, ugye) tobbek kozott (es tenyleg volt mas is, ennel komolyabb is), az hogy sokkal tobbet eszem, mint amennyire tenyleg szuksegem van. Es akkor borzaszto lelkesen elhataroztam, hogy nem veszek tobbet boltban edesseget (vagy legalabbis csak ritkan), ha finomsagokra vagyom, meg kell erte dolgozni, vagyis megsutni. Forradalmi gondolat. (fentiekbol kovetkezik, hogy a turo rudira az egesz nem ervenyes, mert azt nem tudom otthon eloallitani)

Es akkor tegnap, vagy tegnapelott, vagy valamikor azelott epp filmnezeshez vackoltuk magunkat be, amikor Viktor kerdezte, hogy nincs-e egy kis csoki itthon. Es eszembe jutott, hogy nincs, de van tejpor, es nincs olyan en-csaladombeli, akinek erre nem ugyanaz jutna eszebe – szoval meggyoztem Viktort, hogy fozzunk csokit. Rogton be is kuldtem a konyhaba, hogy merjen ki x cukrot y tejhez, tegye fel foni, en meg furdok es mire forr mar jovok is, csak kevergesse (a technikat papatol tanultam, csak o engem allitott oda kevergetni, mig o megnezi a Hiradot). De tenyleg jottem idoben (papa is mindig jott, szo se rola), kimertem a kakaoport, a vajat, a tejport, es beallitottam az orat a 7 perces forrasra. Viktor kevergetett. Es telt mult az ido, es csak forrt es forrt, es Viktor keverte, es az 5. percnel mar erosen ugy nezett ki a labos, mint mikor tejszines karamellat csinalok, szoval valsagtanacsot tartottunk, es joval a magikus 7 perc elott belezuditottuk a tobbi hozzavalot. Viktor renduletlenul keverte a tej nagy resze viszont mar elfott, ezert igen suru lett, gyakorlatilag szilard, tobb olyan pillanat volt, amikor mar kezdtuk feladni, de en ezert jaratomViktort kondiba, mert ugy keverte, mint egy kis robot,  es a vegere meg csak csomos sem lett (hoppa). A tejet utolag potoltuk, ezert mire kiontottem talba, mar szinte olyan volt, mint az eredeti, es az izere sem panaszkodott senki. Szoval nalunk meg a csokieves is tele van izgalommal, es kettonk kozul legalabb Viktor ledolgozta rendesen a bevitt kaloriakat.

Minden új jelentkezővel elbeszélgetünk, mielőtt végleg alkalmaznánk őket. Nem elég a jó nyelvérzék vagy a megnyerő külső. A jelölteknek sok más téren is bizonyítaniuk kell rátermettségüket.

Ácsolat

gömbfából összeállított biztosító szerkezet, bányatérségeknek, kőzetomlás, vagy kőzethullás elleni védelmére.

Hátsó kerék lyukas. Váltó kicsit tropa. Fék nem fog száz százalékosan. Ülés kemény mint állat. Ülni rajta, középkori kínzás. Egyébként tökéletes.

Lemostuk, így legalább por no.Úgyértem no por. Mármint nincs rajta por. Szóval nem pornó, hanem por NO. Mert a porno, az amúgyis rövid o, azaz porno. De magyarul, magyarosítva pornó. De ez most nem erről szól. Mármint nem a pornóról hanem a szép biciklimről. Ne is beszéljünk tovább a pornóról. Amúgy sem illik.

Az a baj, ha az embernek nincs tul sok ideje, hogy mire le tudna ulni posztot irni, addigra annyi minden felgyulik, hogy nehez lenne egyetlen tortenetben elmondani. Viszont valahol megis minden mindennel osszefugg.

Mert amikor a multkor irtam, hogy en is irok majd a tavaszi nagytakaritasrol, akkor annak azt hiszem Elmelet lett volna a cime, es a stilusa valahol Hamvas Bela es az 1963-as kiadasu Lanyokrol lanyoknak kozott lett volna. Ket irodalmi elmeny, ami nagy hatassal volt ram ifju koromban. Az utobbi muvet kiskoromban gyakran lapozgattam, lekotottek az ismeretterjeszto irasok arrol, hogyan legyunk apoltak es hogyan tisztitsuk a rakottszoknyat, vagy a tortenet Julirol es Micirol, akikkel edesanyjuk a megfelelo idoben elbeszelgetett a tradicionalis noi szerepekrol a csaladban, es attol kezdve a ket lany ott sundorgott a befozo nagymama mellett es kockas fuzetbe vezettek az ellesett recepteket es haztartasbeli praktikakat.

A posztomhoz ajanlaskent megemlitettem volna, hogy 112 eve es majdnem egy honapja szuletett Hamvas Bela, aki arrol, hogy hogyan rendezzuk be iroasztalunkat, vagy hogyan pakoljuk be az utazotaskankat olyan  brillians esszeket irt, amikrol orakat tudtam almodozni aztan, persze hozza a takaritas, mint tema nem lenne eleg melto, de hat mit csinaljak, ha ez jutott nekem, masnak meg a fog koze szorult hus irritaciomaximuma* - akkor az enyem meg mindig jobb. Ki errol ir, ki arrol, szoval en is megirtam a listat arrol, hogy takarit az ember nagy, ha ugy igazan nekikeszul, es en a dolgok mikentjerol akartam ertekezni ugy egy oldalnyit, mert az ilyen reszletek kifejtese (legalabbis elmeletben ugye) jol esnek a bolcsesz-biologus-kitudjamilyen anyagba parnazott agyam legmélyén elbúvó analitikus énemnek. De a takaritast azota mar be is fejeztuk, jol-rosszul, persze nem tokeletesen kovetve a listat. Utolag mar kevesbe latom ertelmet, hogy tenyleg leirjam, elotte még resze lett volna a lelki rakeszulesnek, meditacionak (ha-ha).

Aztan ma a tiszta szobaban, tiszta agyban tiszta pizsiben tisztara kipihenten ettuk a vajaskalacsot reggelire, es a Csik zenekar CD-jet hallgattuk, amit par napja kaptam kolcson egy kollegamtol. Viktor telefonalt Veronikaval, aki meselte, mennyire szeretik a Most mulik pontosan c. szamot a Quimbytol, de a Csik-fele feldolgozast meg jobban. Pont az ment, csak addig nem figyeltem, pedig en is ismerem, de eddig csak egy nagyon szomoru dolog apropojabol hallottam. Meghallgattuk most parszor, en kozben -meg mindig a poszt miatt- Hamvas Bela oldalakat lapozgattam a neten es rajottem, mennyire illik hozza a cimbeli dalsor. Hat igy ernek korbe a dolgok.

*Hamvas Béla: Karnevál

Túl vagyunk rajta. Ráment az egész nap de megérte. Voltak nehéz pillanatok, mikor kilátástalannak tűnt az egész, de végül megoldódott minden. Két képet szeretnék megosztani veletek. Az elsőn meszelem a falat. Kívülről. Lássák a szomszédok, hogy milyen népek laknak itt. A másodikon a fürdőszobacsempe, amit a német Warentest 98% Sehr gut-ra értékelt.

Úgyhogy most elégedettek vagyunk. A magunk módján. ;)

Képrejtvény :

a: Meszelnek a konyhában és a szakik elfelejtették lefóliázni a padlót.

b: Kirus rohant reggel és elfelejtette visszatekerni a tejre a kupakot, épphogycsak visszaillesztette a tetejére.

c: Itatjuk az egereket.

"Vannak dolgok, amiket jobb megszeretni ha együtt élünk valakivel."

                                                                                         (Pál apostol)

UPDATE: Egy átlagember itt megállt volna. De Táltosbandit nem olyan fából faragták.

A szőnyeg már forog is a mosógépben, szervesen illeszkedve a tavaszinagytakarítás fedőnevű akcióba.