Mondtam, hogy hamar vége lesz a nyárnak...

 (igen, a piros betűs szavak linkek, rájuk lehet kattintani)

...nadrág megvarrva, ruhák kimosva, becsomagoltunk, és délben Bandi leautózott Grazba, 4 hétre. Mert jobban szereti, ha Nikolaus Harnoncourt dirigál neki, és nem én.

Újságunk ezúttal annak jart utana, hogy mit csinalhat pentek delutan a gyárban  a vilagszinvonalu biotechnologiai cegnel az a sok szorgos kutato, akiknek jovonk egeszseget koszonhetjuk. A valasz:

Versenyeznek, ki tudja messzebbre köpni a cseresznyemagot az irodaban.

(a tudósok nem kivánták kommentálni az újsághírt)

update: nem en nyertem. (26 cm)

Tisztelt esküdtszék!

4745 nap.

468 koncert. (havi 3)

78 színház. (kéthavonta)

104 vizsga. (évente 8)

13 karácsony.

13 húsvét.

48 catering. (az elmúlt négy évben havi 1)

100 alkalom mikor nem volt más tiszta.

Lássuk a rongyot.

Zseb bélése belül tizenhárom év után.

Derekánál a bélés tizenhárom év után.

Tizenhároméves hátsózseb.

Plusz egy a ráadás. A láb ahogy fel van hajtva, belül selyembéléssel van rögzítve. Tizenhárom év használat után.

Fiatalos belvárosi lakás, a fiú laptoppal netezik, a lány mécsest gyújtott és indiai zenére kézrátéttel tölti magába a pránát, kezét nadiként használva.

V: -Ha kész vagy a kezeléssel, lennél olyan édes és megnéznéd az öltönynadrágom cipzárját? Kiugrott a helyéről. Visszaraktam, de ki kellett hozzá vágni két fogat, és most össze kéne varrni alul, hogy ne csússzon vissza odaáig ahol foghíjas, mert akkor megint kicsúszik.

K: - Tűvel meg cérnával? Miért nem veszel újat? Ez már több éve megvan. Lehalkítanád a zenét?

V: - Persze.

Olvastam ma egy pénzügyekkel foglalkozó blogot, és találtam egy érdekes cikket. Arról szólt, hogy ahhoz, hogy jómódban élj, legalább annyit kell keresned havonta amennyit elköltesz harminc nap alatt. Persze ez nem nagy felfedezés, de érdekes lenne harminc napig írni, hogy egy nap pontosan mire költöttél, és mennyit kerestél az alatt az egy nap alatt.

Itt Nyugat-Európában nem ciki, ha valaki dolgozik és pénzt keres. Őszinte elismeréssel dícsérem a szomszéd új autóját és ő sem irigy a sikereimre.

Tegnap kerestem ötvenháromezer-nyolcszázhatvanöt forintot. A cég sofőrje jött értem, és hozott hazáig, tehát utazásra nem kellett költenem. A reggeleit, ebédet, vacsorát a cég fizette (italokat is) tehát ez sem mínusz. Este elmentünk egy zenés szórakozóhelyre, de ott sem engedték, hogy fizessem amit fogyasztottam. Tehát a tegnapi egyenlegem + 53.865 forint, azaz pozitív. Ma megint voltunk vásárolgatni, de még a tegnapi keresetemet sem sikerült elköltenem, nemhogy a mait.

És ti hogy álltok?

olyan derus, nyugodt napjaim vannak (jo lenne irni, hogy napjaink vannak, de Bandi reggel ota dolgozik, es holnap is ez lesz, tegnap meg egesz este probalt), jol megy a munka, a lakas is rendben van, en is rendben vagyok. Jo kis idoszak ez.

Csak amig teregettem, jutott eszembe, hogy azert jo lenne valami, amitol ugy lehetne ezekre a napokra visszagondolni, hogy: Emlekszem, nyar volt akkor... valami szabadter kene, hianyzik a Romai part, az esti sorozes, a langos (igazibol egy nyaram volt, amikor tenyleg gyakran jartam le oda, pont, mikor diplomaztam, de az nagyon jo volt), valami tancos helyre kene menni baratokkal, vagy csak gorogdinnyeevos traccspartikat rendezni a teraszon, vagy setalni macskakoves utcakon, hianyzik a meleg, a nyari ruha, a harsfaillat.

(mondjuk tegnap a Zanoniban fagyiztam, es nagyon jo volt, sokat nevettunk, csak TB hianyzott)

A kep olyasvalakit abrazol, aki osztonosen tudja elvezni a nyar izeit :)) :

Most már tuti, hogy nyár van. Onnan tudom, hogy vettem egy csomó új ruhát mert már nem volt egy rongyom se. Szerencse, hogy nem vagyok nő mert akkor cipőmániás lennék. De így minden rendben, csak egy kicsit talán több pacskerom van mint egészséges.

Nézzük a friss termést.

 Az egyiket nem most vettem, hanem kb. egy hónapja. Az a kakukktojás, de kellett a kompozícióhoz. :)

 Egy homokszínű nadrág mindig jól jön. A törtfehér örök klasszikus. A hófehér meg az idei nyár színe.

 Ingekre semmi szükségem nem volt. Hozzáragadtak a bevásárlókosaramhoz, és nem volt szívem visszarakni őket.

 A szuperhősös alsógatyák annyira szuperek, hogy nem is magyarázom őket.

A durva az, hogy ezen a nyáron már vettem egy csomó ruhát most vissza kell fognom magam, ami nehéz lesz mert Grazban mindig elkap a költhetnék.

Köszönjük a figyelmet, és minden kedves olvasónkat üdvözöljük a jólétből. :D

...kukucskált be az elobb az ablakon. Ez csak azert erdekes, mert a masodik emeleten dolgozom.

de hat annyi minden volt, es votlakepp semmi se, tegnapelott majdnem irtam egy bejegyzest a lanyrol, akivel soha nem tortenik semmi, csak fejfajosan es egyedul ebred, mert Bandi dolgozott kora hajnaltol, es aztan nehezen szedi ossze magat a munkaba meneshez, es reggelizni se tud, mert muzli ugyan van, de tej nincs, viszont volt szuper ujonnan beszerzett ikeas kis muanyag doboz, amibe pont egy adag muzli fert, olyan ergonomikusan, hogy a retikuljeben alig foglalt helyet, igy csak az intezetben felelheto forro kakao kellett a tokeletes -csak megkesett- reggelihez. De utkozben eszrevette, hogy a harisnyaja kiszakadt, ezert kulon elment a boltba, ahol nem volt persze olyan harisnya, ezert atment a masik boltba, ott vett, aztan vegre be az intezetbe, ahol aztan olyan meleg volt, hogy nem is kellett harisnya. Utana dolgozott, 10-tol haromnegyed hetig, ami kicsit tobb volt, mint amire szamitott, ezert le kellett mondania egy megbeszelt talalkozot, viszont igy volt ideje, hogy TB-t osszeszedve nagy bevasarlast rendezzenek, mert jottek latogatoba az ikrek, akikkel bezzek mindig tortenik valami. 

(majd fenykepes illusztracio is lesz, mert Bandi lefenykepezte a konyhat, amivel ugyancsak mindig tortenik valami, miota az ikrek betettek oda a labuk :D ja, meg Endre is besegitett, de a mosogepben forgo szonyeg nem lesz rajta a kepen :DD)

Nem tudom, figyelemmel kovetitek-e, de megugrott a svajci zaszlok szama. Ez azert van, mert Svejcben vagyok, Bernben, ahol meg eddig nem voltam, szoval orulok. Es ez eletem eddig leghasznosabb konferenciaja, nem csak azert figyelek, mert nem akarok roaminggal internetezni es blogokat olvasi, mint a multkor. A kutatok se mnd oregek, es rondak, pedig belolem a joszandek aztan nem hianyzik, magamban listazom masok fura dolgait. Meg mindig fenttartom azert, hogy a kutatok 90%-a azert kerult a laborba, mert valami hibadzott rajta, aztan nem talalta a helyet a tarsadalomban.

A repter olyan kicsi itt, hogy csak egy leszallo/felszallopalya van, es a geprol gyalog kellett bemenni az epuletbe. Munchenbol jottunk egy kisgepen, mondjuk 100 szemelyes es voltunk rajta 40-en, folyton beutottem a fejem valahova, olyan keves volt a hely.  A taxiban viszont valahogy a Bucsu a fegyverektol jutott eszembe, hogy milyen lehetett haboruban elerni Svajcba, atszokni a hataron, hogy nezhettek ezekre a hazakra meg ezekre a hegyekre azok, akiknek ez a megmenekules volt, meg a beke szigete. Biztos keveset aludtam elotte.

Szoval Bern cuki, sajnos csak fenykepezogepet hoztam, memoria kartyat benne nem, igy kenytelen lesztek kiguglizni par kepet, ha latni akarjatok, hol vagyok. Helyes oratornyok vannak, es az Aare valami egeszen elkepesztoen zold, a svajciak lazak es nem ugy tunik, hogy sokat dolgoznak. Sokadjara sem tudom megszokni a nemet-francia kevereset, bitte - merci, mondjâk, rem viccesek. Boltokbol csak meregdraga designer van, vagy a kedvenc kommersz uzleteim, H&M, Tally Weijl. Szinte mindenki a tavalyi (=regi) divat szerint oltozkodik szoval nem vagyok ciki. Ezenkivul meg tobb orat toltottem kulonbozo csokiboltokban, az eloiranyzott koltopenzem mar el is olvadt (kapunk napidijat, de nem tudom mennyit es majd mikor), pedig jobbara csak a szajam tatom, es banom, hogy nem mentem cukrasznak. A kolleganom meghivott egy citromos bonbonra, felulmulta a multkori sacherest, pedig azt hittem, most jo darabig nem lesz olyan elmenyben reszem.  

Egyedül vagyok a lakásban és olyan bejegyzést akartam írni (képekkel dokumentálva), hogy takarítok reggeltől estig de nem akarom kivívni családom nőtagjainak teljes utálatát, miszerint otthon soha semmit, itt meg mint a robot. Ami egyébként megállja a helyét, sőt én még ideologizálni is tudom.

Ehelyett jöjjön egy régi álmom bemutatása. Egyedül meginni annyi limonádét egymás után, amennyi csak belémfér. Gondoltam nem esem túlzásba és csak négy pohárral csináltam. Az 1,2 liter. Gondoltam ha egymás után iszom akkor elég kell legyen.

Az első pohár után olyan érzés mint amikor olyan növényt öntözünk amelyiknek már szikkadt a földje. Gyorsan beszívja a vizet,  nincs ideje még örülni se.

A második pohár olyasmi mint a tányéron a második palacsinta. Ezen már érezzük, hogy túrós vagy lekváros de még leköti figyelmünket az afölötti aggódás, hogy fejben már kiszámoltuk, hogy ha nem végzünk elég gyorsan akkor az asztalnál ülők előbb veszik el a harmadikat mint mi, és bizony az utolsó kettőnek már nem jut harmadik.

A harmadik pohár az igazi jutalomjáték. Mint aki a mekiben kétszer fizette be a párszázas ajánlatot, és a harmadik burgernél már nem az éhség miatt eszik és akkor felfedezi. Ebben van uborka???

A negyedik pohár csak azért kell, hogy megtapasztalhassuk azt a semmivel össze nem hasonlítható érzést mikor kigomboljuk a legfelső gombot : a desszertet talán már nem kellett volna. Áááh, dehogyneem. :)

Nyájas Olvasók !

Ismét képrejtvénnyel jelentkezünk.

Mi ez?

1.  Posztmodern akcióművészet, amivel felhívjuk a figyelmet a részegség veszélyeire.

2.  Komposzt. Minden szemetet külön kell gyűjteni. Ez a bioszemetes fazék.

3.  Káposztaleves, pontosabban ennek továbbfejlesztett változata, a káposztafőzelék. Remek élettani hatásai és elenyésző kalóriatartalma miatt, a súlyproblémákkal küszködők egyik kedvenc eledele.

Meg mernéd kóstolni ? Mennyiért ?

A helyes megfejtést beküldők között, fogyókúrás recepteket sorsolunk ki.

( toljátok kommentbe vagy eloretolthelyorseg@gmail.com )

Megvolt a nyár első strandolása, persze nem most mikor napok óta zuhog, hanem még előtte, de kissé el vagyok maradva a számtalan élmény leírásával.

Hármasban mentünk, elkísért a két fürtös, egy szőke meg egy barna. Sikerült olcsó diákjegyekkel bejutni, pedig nem vagyunk mai csirkék, a szőkének meg érvényes diákja sem volt, de úgy megkavartam a pénztárost, (a szeme előtt mutogattam, eszméletlen sebességel két diákot, hol a zsebemből előkapva, hol meg a táskámból) hogy feladta. Így egy főre a belépő 420 forintot kóstált, ami még ellenségek között is baráti.

Ahogy megérkeztünk, letámadtuk a büfét és mindenki választhatott valamit ami szemének szájának ingere. A szőke salátát, a barna sültkrumplit, a dagadt meg mindmegette.

A lányok nem mertek bejönni a vízbe, mert bár tűzött a nap és langyos volt a víz, egyre csak azt hajtogatták, hogy félnek. A barna a vízinövényektől, a szőke meg attól, hogy nagyon fog fázni mikor bemegy a vízbe. Meg amikor kijön. Meg közben.

Addig a sznob, akinek persze a starndolás=pancsolás helyettük is élvezte a hullámokat.

Azon gondolkodtam, hogy meg tudna-e rúgni a nagy fehér madár a víz alatt, ha megfogom a lábait.

Ha-ha, neeem.

Hoppá, de igen.

Így nem is tudom, hogy a többiek megérdemlik-e egyáltalán, hogy strandolásnak hívják ezt a délutánt, de ha azt vesszük strandolásnak, hogy kinn vagyunk a napon, egy pléden, víz közelében és eszünk hekket, meg stíröljük a népeket, meg kicsit homokozunk és áztatjuk a lábunkat, akkor igen.

Én közben elmeséltem a világ legjobb viccét.

Kötéltáncoltam.

Bemutattam a hattyú halálát.

Így strandol egy magyar náBob.

Eletemben eloszor sikerult egy indexes zarthelyi dolgozatot 100%-ra kitoltenem. Kilenc kerdesre kilenc valasz, hibatlanul, es raadasul nem is bloffolve, hanem tisztan tudásból.

Mar kevesbe aktualis, de azert jatsszatok ti is (a linkert kattints a kis pirosra):

zárthelyi

 Szoval miutan sikeresen osszeszedtem vackorekat a palyaudvaron, meg kicsit varni kellett a buszra, de megerte, mert helyes kiskacsakkal utaztunk egyutt, ok egy fonott kosarban, mi az ulesen, elottuk. Nagyon cukik voltak, mondjuk vicces, hogy en tobbet neztem oket, mint Lucc, pedig o hateves, en meg nem, persze neki mind a negy nagyszuloje falusi, nekem meg csak ketto volt az. Jut eszembe, a varosi nagymamamnal is kacsak vannak a konyhaajton, szoval lehet, hogy csak jobban szeretem a kacsakat, mint o.

 Es az is jo volt, hogy nagyon koran odaertunk, sokkal korabban, mint az autoval erkezo rokonsag, ezert mi pucolhattuk a krumplit az ebedhez, mi mar kora delelott kertezhettünk, beszelgethettunk. Aztan megjott az elso kocsi, es igy volt mar olyan a tarsasagban, aki meg nem kostolta a szuper, autentikus hazi baileys-emet, igy vezetni is tudott. Ezert bepakoltuk papat a kocsiba, es elindultunk Kisbé... a kozeli kisvarosba, azzal a rosszul titkolt szandekkal, hogy kivalaszthatja a szulinapi ajandekat. A Kökertbe (nincs hosszu ö-m) mentunk, amirol mi nem tudtuk, hol van (csak mama, de o meg otthon maradt) vagyis papa igen, de ot nem kerdezhettuk, mert o meg nem tudhatta, hova megyunk. Bonyolult?

Mindenestre vackor orommel kialtott fel az elso kovek lattan, de kiderult, hogy abban az udvarban sirkoveket arulnak. Ez eletben sokkal viccesebb volt, mint igy leirva, kerem, kepzeljuk hozza a harom novert, a sofort (masodallas, egyebkent az ELTE RET kutatóközpont igazgatója) es az apukat, bezsufolva a kocsiba, amint idetlen kamaszok modjara kacaraszik mindenen es meg idetlenebb poenokkal tartja fent a hangulatot.

Aztan papa megsajnalt minket, es megmondta, hova kell mennunk (utolso haz elott balra, mostmar almomban is odatalalnek). Es megerkeztunk, es szegeny tulaj nem tudta, melyik labara alljon, annyit vihancoltunk, es papa kerte, hogy a legdragabbat mutassa, mert ajandekba lesz. Neki. Szoval ropke fel ora alatt gazdagodtunk jo sok nevetessel meg egy könénivel (nincs hosszu ö-m), es akkor meg elmentunk vasarolni az esti szalonnasuteshez, es persze muszaj volt fagyizni, nem azert mert ehesek voltunk, hanem mert az jo (ez csak vackornak volt uj, vagy szolidaris volt a lanyaival, meg most sem igazan ertem, miert nem kért). Csak gyorsan kellett enni, hogy ne bukjunk le a gyerekek elott, mikor hazaerunk,  mert meleg volt. Na mindegy, leirva ugyis nehezkes, meg nem-vicces, de emleknek jo.

Delutan csinaltam par fenykepet, de nem akarom senki szemelyisegi jogait serteni, pedig meg olyan videom is van, ahol 3 felnott dobalgat egymasnak ket kisbabat korbe-korbe, es ezt minden resztvevo elvezi. Meg akik neztek azok is.

Es aztank mikor esteledett, kiultunk a kertbe es a kertesz (harmadallas, egyebkent sofor, valamint az ELTE RET kutatóközpont igazgatója) tuzet rakott, es nyarsakat faragott. Valahogy parazs is kerult a labujja koze, de ezt nem lattam, nem tudom. Nem ugralt latvanyosan, pedig videoztam volna. A koraesterol es a tuzrol viszont van kepem, ime:

Es amikor besotetedett, rengeteg csillag volt az egen, es a szerencsesebbje meg hullocsillagot is latott (en pont hattal ultem, szoval ez sem elsokezbol valo informacio), es enekeltunk is, meg Flo fuvolazott. Luca megpiritott egy kenyeret a tuz felett, majd azt ragcsalva tobbszor lelkesen megosztotta velunk, hogy o meg eleteben ilyen finomat nem evett, es ilyen jo mulatsagban meg nem vett reszt (vö. tabortuz a csaladdal).

A vasarnap nem sikerult ilyen idillien, de azert Flora es Luca gondoskodtak rola, hogy ne felejtsuk el azt a napot sem. Ezt a kalandot viszont meghagyom a szajhagyomany utjan terjedo csaladi legendariumnak, mert ugy sokkal viccesebb valtozatok szuletnek majd nehany ev mulva, es micsoda orom lesz Flora latogatoba erkezo udvarlojanak elmeselni...

Papaval meg a gyerekekkel azert elmentunk setalni ebed elott (en csak azert, mert a barna nadragom es a rozsaszin felsom annyira illett a barna-rozsaszin kockas gumicsizmamhoz), es fenykepeztem is sokat, lássátok: 

Ebedre azert hazaertunk (vagy az ebed vart meg minket?), palacsintat ettunk a teraszon es felkoszontottuk a szuletesnaposokat is. Most mar viszont mennem kell, keso van mar,

itt a vege, fuss el vele. Jo ejszakat!

Utálok közepes lenni valamiben. Nagyon. Nem tudom honnan jött, biztos valami gyerekkori trauma, de egyszerűen megőrülök ha valamiben csak közepeset tudok produkálni.

Utálok közepesen kinézni, közepes pocakot növeszteni, közepesen vezetni, közepesen eltévedni, közepesen jóllakni, közepesen éhezni, közepesen félni, közepesen gyűlölni, közepesen szeretni, közepesen meghalni.

A legrosszabb mikor érzed, hogy csak egy kicsi kellett volna hozzá. Nem biztos, hogy pontosan érzed, hogy mi az a szó, mi az a nüansz, mi az a mozdulat, hangsúly, falat ami hiányzott de a hiányát ami miatt közepes lett azt pontosan érzed. Nincs az a megkönnyebbült sóhaj a végén: -Gyere, menjünk haza. Helyette: -Áh, menjünk inkább haza.

Ha igénytelenkedsz az legyen nagyon csöves, ha pocakod van, az legyen sörhas, ha vezetsz legyél Fittipaldi, ha eltévedsz akkor órákig bolyongj, ha jóllaktál meg se tudj mozdulni, ha éhezel hetekig répán élj, ha félsz rettegj, ha gyűlölsz tépjen szét a düh, ha szeretsz akkor szeress bolondulásig.

Mikor először ugrottam le bungee jumpingról (tudom nincs ilyen szó magyarul, mostantól van) nem tudtam ordítani, éreztem, hogy kellett volna de arra gondoltam, hogy mit szólnak az emberek akik alattam állnak. Nem is az, hogy ciki, csakhát ugye nem illik ordítani. Ez azóta bennem van. Hiányzik az az ordítás. És nem lehet helyette most ordítani vagy majd egy másik ugrásnál, mert az az ordítás, annak az ugrásnak a lelke volt. Nem tudom utánalküldeni, hogy találkozzanak odaát. Megfosztottam tőle.

Ma rádöbentettek, hogy közepesen írok. Ami nagy szó is lehetne, hiszen sokan tragikusan, mégis eddig valahogy ki voltam békülve ezzel a teljesítményemmel. Tudom ám, mindig is tudtam, hogy nem vagyok egy Jókai Anna (nem tudom hirtelen miért ő jutott eszembe, biztos csak jókor olvastam a Tartozik és követelt) de többé kevésbé szavakba tudtam fröccsenteni a gondolataimat.

Kiskoromban volt ez a betűs csoki, arról tanultam meg olvasni. Egymás mellé tettem a farkas betűjét (vasgolyó volt a lábára láncolva, úgy ült a földön)  meg az antilopét, és elolvastam FA. Nagyszerű érzés volt. Rögtön jó. Szerelem első olvasatra. Azóta is imádok olvasni, sajnos gyakorlatilag bármit. A betűket szeretem. A farkast meg az antilopot. A lényeg a lényeg, pont annyit olvastam, hogy tudjam milyen az igazán jó írás. Nekem. Gondolom. (Nincs például egy bekezdésben ötször leírva, hogy olvasni.Hatszor.)

De a mai napig nem zavart, hogy az enyém nem olyan, valahogy elvoltam vele. Valaki írni tud, valaki meg olvasni. Én egy nagyszerű olvasó vagyok. Világbajnok.

Viszont mióta felhívták rá a figyelmem, hogy a betűk amiket létrehozok, néhol kisiskolások, máshol girbegurbák, a lapok meg szamárfülesek, azóta nem megy ki a fejemből. Még egy dolog amiben közepes vagyok. Az ítélet kimondatott, úgyhogy most kényszert érzek, hogy megtanuljak rosszul írni. De úgy istenigazából.

A képen a zsiráfbetű látható.

Szep nevu jour fixe-m volt ma. 11:30-ra volt beirva a naptarba (ez ilyen onmukodo naptar, hogy a fonokom titkarnoje ir egy levelet, hogy mikor van a talalka, es az bekerul gombnyomasra a kalendariumba) de tegnap delutan osszefutottam veluk (fonok+titkarno) es emlitettek, hogy esetleg csuszik kicsit az idopont. Igy reggel nem lepodtem meg, mikor jott az email, hogy 12:30-ra menjek, ami csak azert volt egy picit huzos, mert 13 orakor randevum volt az overallos-deltas allathazban. De ennyi belefer. 11:15-kor elorelatoan elmentem ebedelni a kozeli kantinba, de alig hogy leultem 11:25-kor az asztalhoz, jott a telefon a kollegamtol, hogy most hivta a titkarno, hogy nem jott a megbeszelt fontos ember, megis 11:30-ra kene mennunk, siessunk. Hat siettem, belapatoltam a tesztat meg a salatat, majd ugettem vissza az intezetbe. Osszeszedtem a kollegalányt, majd 11:40-kor,  (en enyhen megviselt gyomorral) beleptunk a fonok neni irodajaba. Akinek meetingje volt az idokozben felbukkano amerikai partnerrel, es mondta, hogy toljuk el a jour fixe-t 12:30-ra. OK.

Vegul 12:35-kor kezdtunk, de rohamleptekben, mert 13 orakor mar kezdodott egy ujabb meetingje. Siettem vissza, itt vart egy email a masik lanytol, hogy megis inkabb 14 orakor menjunk az allathazba. Akar meg ebedelni is mehetnek.

Tudom en, hogy masnal ezek a dolgok mindennaposak, de nekem vicces, meg uj, mert altalaban csak a en bonyolitom az eletem meg az idobeosztasom. Az is eleg, persze.

"...a magyar nyelvben a sznob szó használata valahogy úgy változott, hogy ma már egyáltalán nem eredeti célját szolgálja. Nem arra való, hogy használója egy tényleg nevetséges embercsoportról megvetően nyilatkozzon, hanem éppen ennek a használónak a begyepesedett idegenkedését demonstrálja mindentől, ami idegen, érthetetlen és egy kicsit irigyelt is. És minden esetben azt próbálja leköpni, aki vagy máshogy költi a pénzecskéjét, vagy egyszerűen csak mást szeret, mint a sznobozó.

Még egy csavar, hogy sznobozni Magyarországon nem - illetve nem csak - a szegények/buták/elesettek szoktak, tehát a jelenség nem korlátozódik azokra, akiknek személyes szerencsétlenségükből kifolyólag még megbocsájtható is lenne, hogy elkeseredettségükben céltalanul rúgkapálnak. Hallottam én már kiemelten jómódú banki alkalmazottat egészen átlagos belvárosi éttermet lesznobozni, csak mert ott egyrészt van négyezer forintos főétel, a vendégek jelentős része pedig drága autókból száll ki. A tény, hogy ott remekül lehet enni, cseppet sem számított. Olyan nőt is ismerek, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán már azért le lett sznobozva, mert túl színes ruhákat viselt. Sznob, aki egyszerre öltözködik divatosan és a magyar tömegből kirívóan, és különösen sznob, aki a magyar közízléstől radikálisan eltérő jellegű kultúrtermékeket fogyaszt.(...)

Aki sznob, és persze van ám itt bőven ilyen is, az legyen is szépen sznobnak nevezve. Bár a szó lepusztultságát elnézve úgy tűnik, kénytelenek leszünk erre a világ nyelvei közt szinte egyedülálló módon új kifejezést alkotni, ha már jeles nyelvújítóink pont erről nem gondoskodtak. Addig pedig mindenkinek, aki minden pénzét francia sajtokra, német vonósnégyesekre vagy angol öltönyökre költi, adjuk meg a neki járó tiszteletet. Lehet, hogy csak menő az ízlése."

Bede Márton : Sznobozni nem menő

Ha a kedves olvasó azt hiszi, hogy könnyen sznobbá válhat csak mert olvasott már Coelhotól bármit, vagy halgatott az elmúlt egy évben élőben operát nagyot téved.

A sznobságnak komoly ára van. Összeállításunkból megtudhatja, hogy vajon ön sznob-e ?

Hányszor nyaralt ön az Abu Dhabiban található Palace Hotelben?

1. A nászutunkon.

2. Minden évben egyszer.

3. Ott lakom.

Hány darab Brioni vagy Zegna öltönye van ?

1. Egy-egy darab.

2. Tucat.

3. Fogalmam sincs mert a régebbieket minden évben bezsákolom és kirakom a kuka mellé.

Hány darab A.Lange & Söhne órája van ?

1. Egy.

2. Hét. A hét minden napjára egy.

3. Háromszázhatvanöt.

Amennyiben önnek háromnál kevesebb 3. számú válasza van, akkor ön nem sznob, csak szeretne az lenni. Ciki.

Kivételek azonban mindig akadnak. Amennyiben ön vette meg a képen látható Ferrari 250 GTO-t, mintegy ötmilliárd forintért, és licitált az "1" rendszámért két és félmilliárdért, akkor még nincs veszve minden.

Közepes sznobokat megmentheti az alábbi 524 millió forintba kerülő Iphone.

(A Vertu vérciki.)

De ha ön kezdő sznob akkor megelégedhet azzal is, ha a fogadásokon a hidegtálat Birkin táskába lapátolja.

Jó sznobulást, és kezdjen el gyűjtögetni, ugyanis a fenti hotelben egy egyhetes nyaralás 200 millió forintba kerül.

...irok egy kicsit masrol is.

Peldaul arrol, hogy van egy neni itt Becsben, akit egy ideje figyelek. Nem tul feltuno, nem is olyan oreg igazabol, talan meg fiatalabb is. Tiszta a ruhaja, sportos, a haja kontyszeruen felfogva, nagyobbacska retikullel es szovet bevasarloszatyorral jar. Pirospozsgas arcan latszik, hogy sokat van szabadlevegon, a szeme buzakek.

Azert figyelem, mert borzasztoan szeretnek rajonni, mi jar a fejeben.

A neni ugyanis reggeltol estig varja a 18-as villamost. Uldogel a megalloban, csak ugy, ahogy a tobbi munkabol hazatarto asszony, oleben retikul, labanal a szatyorban vacsoraravalo. Neha felpattan, es sietos leptekkel atmegy a masik megalloba, mikor eloszor lattam, azt hittem, meggondolta magat, es megis a masik iranyba kell mennie. Talan elfelejtett valamit. De amikor a masik megalloba erkezik a villamos, elsetal mellette, es visszater az eredeti utiranyhoz. Amikor ide is megerkezik a villamos, felugrik a padrol, siet az elso ajtohoz (vagy az utolsohoz), gondoltam eloszor, biztos ott a kedvenc helye, de tevedtem, nem szallt fel. A koreografia valtozhat, de evszaktol fuggetlenul kint van, en pedig minden reggel es delutan elgondolkodom, mi jarhat a fejeben. Ugy mozog, sietos leptekkel, mint akinek fontos dolga van, semleges tekintettel pasztazza a villamoson uloket, lendulne az ajto fele, de aztan megsem szall fel, magahoz oleli a retikult, es megvarja,mig kigordul a villamos. Gondoltam mar sok mindenre, hogy talan emberek helyett szornyeket lat, es nem mer felszallni, es szegenynek milyen hosszu lehet az ut a munkabol hazaig, ha ilyen nehezen szanja ra magat az utazasra. Vagy talan hogy var valakit, aki sosem szall le a villamosrol. Talan csak szereti a piros szint. Ha ranezek, nem suti le a tekintetet, okos kek szemeivel ugy nez vissza, mintha a vilag legnormalisabb dolga lenne, amit csinal. Talan az is.

Az egesz, amiert elkezdtem irni a nenirol, az az, hogy multor ugy ereztem, ertem, hogy kerulhet az ember ilyen helyzetbe. A miert-re kaptam valaszt, ilyen lehetoseg csak ritkan adodik az eleteben.

Szoval az ugy volt, hogy szombat reggel egy megtomott retikullel es ket papirszatyorral utnak indultam Magyarorszag fele. Gyorben leszalltam a vonatrol, majd par percet celtalanul koszaltam. Nagyon koran volt meg, a lapka-csattogtatos tablan lattam, hogy meg 20 perc van a Budapestrol jovo vonat befutasaig, sot, jon egy masik is, egy RailJet, 10 perccel a masik utan. Elindultam a 4-es vaganyhoz, ahova a vonatot vartak.  A szatyrokkal egyensulyozva kicsit napoztam a hajnali fenyben (dideregtem), nezegettem a tobbi utast. Aztan befutott a szerelveny, en elindultam mellette, de rajottem, hogy igy lemaradhatok az elso kocsiban utazokrol, akkor visszamentem az aluljaro lepcsojehez. A kevesbe forgalmas oldalan alltam, de egy oregasszony igy is rammordult, hogy miert a legrosszabb helyen allok meg. Pedig volt annal rosszab hely is, de a neni nagyon sietett, ezert nem tudtam neki megmutatni. Inkabb csak magamhoz oleltem a retikulomet, es vartam, labamnal a szatyrok. Aztan kiurult a peron, egy darabig alldogaltam, neztem, ahogy kifut a vonat. Szeretem nezni. Kesobb felkaptam a cokmokomat es hatarozott leptekkel atmentem a 2-es vaganyhoz. Napos helyet kineztem, szatyrokat vigyazva a labamhoz allitottam (torekeny volt benne). Hallgattam, mirol beszelnek a vonatra varok, megneztem, milyen ruhaban vannak, velemenyeztem a stilusukat, modorukat, nevettem a torteneteiken. Persze szigoruan csak magamban. A vonat begordult, ezt is nagyon szeretem nezni, felkaptam a papirzacskokat, indulasra keszen alltak a labaim, mosolyra a szam, integetesre a kezem, de a leszallok csak ozonlottek a lepcso fele (most kicsit arebb alltam), varakozok oleltek meg erkezetteket, indulok bucsuztak a kiseroktol. Aztan itt is elcsendesedett minden, en pedig nehany tetova lepes utan sietosen a lepcso fele indultam. Aztan egyszer csak bevillant a hajnali gyori fenyben a becsi neni kepe, ugy ereztem, mar ertem, hogy lesz az emberbol sinek kozott bolyongo, szatyros, csendes orult.

Kesobb kiderult, vackor1B es Lucus a railjettel jottek, de a hatso lepcson mentek le, a foepuletben vegre talalkoztunk, egyutt indultunk a volanbuszok fele, es en megint egeszseges, ertelmes es szocialis lenynek erezhettem magam.

nem idevago kiegeszites: egyebkent lehet, hogy csak az elvarasaimmal van a problema. Vagyis biztos. De ti mit gondolnatok, ha valaki azzal razna le a telefonba, hogy most epp a konyhat takaritja, erosen kihangsulyozva az iget a mondatban? (kerem, ferfi olvasoink most maradjanak ki a jatekbol) Ugye, hogy ilyenkor mindenkiben felcsillan egy konyha kepe, ahol nem morzsas az asztal, ures a mosogato, nem ragad a munkalap, a padlorol pedig enni lehetne? 

Igerem, megvaltozom. A helyen kezelem a tenor hangu kijelenteseket, es hogy ezt bebizonyitsam, itt helyben megkoszonom Bandinak, hogy levitte a szemetet, es ugy tunik, felporszivozott a konyhaban.

Megyek vasalni.

elso merfoldkovunk: 5000 pageview-t ert el a blogunk, barmit is jelentsen ez.

Ha olvasóim annyira vágynának sznobulásra, hogy nem bírnának meglenni nélküle akkor elmondanám, hogy évente egyszer elmegyek egy kirándulásra, ahol tudósokkal vagy orvosokkal nyaralhatok együtt. De ide se mennék, ha nem lennének igazgatók vagy bármi más hatalmasságok is egyben. Így ismertem meg két éve P-t, aki MTA doktor és éjszakákat átbeszélgettünk a perturbatív kvantumszíndinamikáról, pontosabban arról, hogy hogyan lehetne alkalmazni a magfizikában.

Vagy idén G-t, aki az ELTE RET kutatóközpont igazgatója. Néha jó egy kicsit nem csak zenészekkel lenni és valakivel elfilozofálgatni a véletlen mátrix modellekről.

A pasas egyébként nem sznob, viszont két nap alatt tanult meg síelni és aztán harmadik nap már együtt mentünk le a fekete pályán. Bevállalt egy olyan mutatványt, hogy este már orvoshoz kellett mennie a vállával. De legalább megpróbálta. Ja és egy ilyen kocsit hajt.

Kicsit mindig csalódom az emberekben, mikor enni látom őket. Az a kényszerképzetem, hogy az emberek imádják ha kényeztetik őket. Ezzel szemben a tapasztalatok azt  mutatják, hogy az emberek imádnak zabálni. Legjobban akkor esik ha ingyen van. Ilyenkor erőt vesz rajtuk valami ősi ösztön, és legszívesebben halálra tömnék magukat.

Mindig úgy készülök egy rendezvényre, hogy az lesz a vendégek életében a legtökéletesebb ebéd vagy vacsora. Próbálok mindig minden helyzetből a legtöbbet kihozni. Egyenként polírozom a poharakat mert hiszem, hogy ha valaki még soha nem ivott ilyen kristálytiszta pohárból mint nálunk akkor biztos, hogy ez egy életreszóló élmény lesz.

Aztán elkezdődik az ebéd és nekem rendre elakad a lélegzetem ahogy végignézek száz Kis Jánoson. Pontosabban ez még annál is rosszabb, mert a Sarudy-lány lakodalmán biztosan voltak páran akik legalább jól szórakoztak, itt meg csak telhetetlen, kapkodó embereket látok akik az életükért falnak.

 Pedig minden adott volt egy emlékezetes együttléthez. A helyszín egy felhőkarcoló tetőterasza, egy üvegkalitkával a közepén amit én rendeztem be tizenöt embernek.

Természetesen ennél sokkal szebben is meg lehetett volna csinálni de az alapanyagok és eszközök adottak. Nem válogathatok. (A képek a reggeli előtt készültek. Az ebédnél sajnos nem tudtam fényképezni pedig az sokkal extrább lett.)

A mélyrepülés délben kezdődött. Az emberek egymást taposták és hiába mondanál nekik bármit, ha egyszer megérezték a hús szagát, onnan már nincs visszaút. Nézem őket ahogy remegő kézzel egyensúlyozzák a másfél kilónyi bélszínt a hatalmas levesestányérban és fáj a szívem amikor valaki kicsit veszít az egyensúlyából és rácsöpögteti a sülthús szaftját a kézzel készített aprósüteményekre. (Petit Fours)

Úgy esznek mint a disznók ? Bárcsak.

Nem vagyok embergyűlölő de mikor látom, hogy fulladnak, izzadnak miközben tömik magukba a húst, nyakukon kidagadnak az erek ahogy rágás nélkül nyelnek, nem csak az evéstől megy el a kedvem hanem nagyjából az egész emberiségtől.

Itt ugyanis nem arról volt szó, hogy most megint hatvan napig semmit nem látnak csak esővizet, hanem arról, hogy valamiből sok van és ingyen. Ja, és ezek az emberek azért vendégeskedtek itt mert gazdagok. Nagyon.

Kiemelném talán a vénembert aki odaintett (miközben öt tányérral egyensúlyoztam vissza a konyhába), hogy hozzak neki még két pohár kólát, mert bár volt az asztalán még másfél pohár, de nemsokára elfogy?!

Vele holtversenyben volt az a néni aki egy levesestányérba egymásra hajigált vagy húsz darab aprósüteményt és az asztalától fél méterre elejtette. Visszament és csinált egy még púposabb halmot. Persze aztán nem tudta mind megenni, az utolsó tíz szemet csak szétnyomta a tányér oldalán.

Ha azt akarjátok, hogy ne gyűlöljenek titeket a pincérek, szakácsok, cateringesek (ez mi magyarul?) fogadjátok meg az alábbi négyparancsolatot.

1. Svédasztalnál soha ne siess beállni a sorba. Ne tolakodj, ne előzz meg embereket. Bármilyen éhes is vagy, várd meg míg elfogy a sor. Nagyjából ekkor rakják ki mindenből a legfrissebbet. (A kikészített étel se rossz, de már legalább harminc perce vár vigyázállásban.) Ezt a tíz percet ki lehet bekkelni egy pohár narancslével .

2. Soha ne szedj többet mint amennyit tényleg megeszel. (Nagyon csúnyákat gondolok mikor viszem vissza a három bécsiszeletet, ami megmaradt az ötből.)

3. Bármilyen éhes vagy, lassan egyél. Mikor látom a tömeget ahogy ész nélkül zabál, olyan mintha gyorsított filmet néznék. Lehangoló.

4. Ha a pincér hoz neked valamit, nézz rá és köszönd meg. Gagyin hangzik ez így leírva és persze én is fel lennék háborodva ha valaki felhívná rá a figyelmemet, de valahogy ma legalább negyven ember felejtette el. (A reggelinél csak tizenöten voltak, ebédnél már ötvenen.)

Köszönöm a figyelmet. Jó étvágyat kívánok!  :)

Meg június sincs, de én már attól félek, hogy mindjárt vége a nyárnak.

Ez, úgy érzem, jó példa a hozzáállásomra.

Talán ideje lenne változtatni.