Beszélgettem ma két órát egy tanárommal az egyetemen. Azt akarta belőlem kihúzni, hogy min kellene Magyarországon változtatni, hogy jobb hely legyen?

Érdekes és tanulságos volt számomra, mikor a végén rájöttem, hogy pont az a baj, hogy mi azt várjuk, hogy majd most Orbán Viktor, vagy a Fidesz, vagy a polgármester, vagy a házmester majd jól rendet rak. Nem fog. Nem tudom, hogy a politikusok nálunk az utóbbi húsz évben tényleg csak ennyit akartak, vagy csak ennyire voltak képesek de abban sajnos majdnem biztos vagyok, hogy akik azt várják, hogy majd jön Gyurcsány Ferenc és akkor jobb lesz, azok sajnos tévednek.

A jó politikus becsületes, tisztességes, és elhivatott.

Észre sem vettük, de már nem járunk a szomszéddal szüretre, mert azóta Sanyibácsi emeszpés fideszes, elempés,jobbikos,kádéenpés lett. Úgyhogy most ellenség mert az ellenségre szavazott. Mert aki nem velünk van az velük van. Vagy magukfajták.

Akkor lesz például jobb hely Magyarország, ha az emberek újra megtanulják, hogy tökmindegy hogy én az Fideszre szavaztam a szomszéd meg MSZP-s, mert megtanította a lányomat kétkerekűzni, és nyugodtan rábízhatom a lakáskulcsot ha nyaralni megyünk.

Akkor lesz jobb hely Magyarország, ha többségbe kerülnek azok az emberek akik felsöprik az üveget a lépcsőházban, és felszedik a csikket a liftben.

Mikor mi leszünk többségben, akkor nem lesz több csikk meg szemét az utcákon. Egyszer csak sétálunk a körúton és észrevesszük, hogy tisztaság van.

Ennyi. :)

Az úgy kezdődött, hogy valaki betörte az egyik kis ablakot a lépcsőházban, és nem takarította össze maga után.

Számomra ez felfoghatatlan. El tudom képzelni, hogy éppen rohanok valahova minden perc számít és akkor csak összekapkodtam volna a nagyobb darabokat, de este vagy másnap ha megjövök az lett volna az első dolgom, hogy szépen összesöpörgessem.

Teltek múltak a napok és tegnap már éreztem, hogy én fogom feltakarítani. Tudom, hogy ezzel magamra osztom az áldozat és a balek szerepét, aki szedegeti a többiek után a csikkeket, meg söpörgeti a mások által okozott mocskot de van bennem valami genetikus jó, ami miatt például soha nem hagytam, hogy a szendvicsemet, vagy a papírzsebkendőimet a takarítónők szedjék ki a padomból, pedig elviekben ez a dolguk legalábbis a többiek mindig ezt mondták.

Nem tudom mi játszódik le annak a fejében aki minden nap elmegy a hatalmas üvegdarabok között, és közben nem ég le a pofájáról a bőr.

Szemet hunynak felette

Igazából sajnálom, hogy vártam vele öt napot. De nem tudtam elhinni, hogy senki sem fogja feltakarítani. Csak lesz a házban egy unatkozó nagymama, vagy egy rendmániás csaj, vagy egy pedáns feleség, vagy egy aggódó kismama, vagy egy kutyatulajdonos aki félti a kincse mancsát, esetleg egy aggódó biciklis, vagy egy fuvolaművész akit zavar, hogy ez senkit nem zavar.

Kis dolgok ezek, de meghatározzák egy közösség hangulatát. Máshogy mondom. Szívesen laknátok egy olyan társasházban, ahol a törött üveg napokig a lépcsőház közepén díszeleg?

fizetett hirdetés

Manapság a személyes problematikát felülírja illetve felerősíti a kollektív tudat zavara, értékválsága, irányvesztése, támpontnélkülisége, periférikussága, differenciálatlansága - és az emberek nem tudnak ellensúlyt létrehozni a kollektív tudattalan betörésével és elsodró erejével szemben.

"A körömvirág esszencia a melegséggel, tisztelettel teli, harmonikus verbális kommunikáció kialakulását segíti elő. Megtalálható a Családi összetartás összetett esszenciában."

 A gyakorlatiasabb felfogás szerint meg elősegíti a sebgyógyulást, és fertőtleníteni is jó.

Az office:

A dresscode:

A menza:

TB lelépett Budapestre, én meg eljöttem Tszm-re, nincs is jobb találmány a Home Office-nál. 

Tegnap este anyukámmal feltöltöttük a készleteket, csináltunk testvajat, sminklemosót, és végre kipróbáltuk a naptejet (persze pont ma elég felhős az ég, szóval a teszt még hátravan), meg egy csalános krémet - nagyon kíváncsi vagyok. Előzékenyen anyukámra hagytam a csalán aratását, bár legalább mellette álltam és drukkoltam. Cserébe én vágtam össze, basszus még gumikesztyűn keresztül is csípett. A krémet még nem kentem fel.

Tegnap már így is tetőtől talpig krémesek voltunk, mert ugye nem hagyjuk a drága nyersanyagot veszendőbe menni az edény falán, vicces volt, a végén apukám is kapott belőle, mert mi már olyan ápoltak voltunk. Nagyon örült neki, képzelhetitek.

Lehet, bérelek valamelyik laborban egy bench-et (asztalt) és saját krémgyártó vállalkozásba fogok*. Gimiben, mikor már körülbelül körvonalazódott, hogy ki milyen irányban tanul tovább, egyszer a lányokkal egy ebéd közben leosztottuk a szerepeket. A terv szerint én kozmetikai labort alapítok, Orsi lesz a jogászunk, Anna a PR-osunk, Zsófi a márka arca. Talán voltak még többen is a cégben, rájuk emlékszem biztosan. És a helyzet az, hogy ma is pont ugyanannyi esély van rá, hogy ez megvalósuljon, mint több, mint tíz évvel ezelőtt (vagyis a megfelelő iskolát már mindenki elvégezte, szóval akár még több is). Jó buli lenne.

* ennek pont annyi az esélye, mint hogy megvesszük a tszm-i házunkat. De azért jó néha álmodozni.

Mostanában minden csak összeszorított foggal megy. Így kelek felek, így öltözöm, így indulok, így dolgozom.

Így sem vasalok, így sem haladok, így sem keresek munkát.

Könnyebbség lenne, ha kicsit magától menne legalább pár dolog.

Tegnap megint fogadkozós napom volt, ha összeszorított foggal is, de túl leszek ezen. Jaj.

Annyira elegem van, hogy itt ez a szép hosszú hétvége, de dolgoznom kell. Olyan munkát szeretnék, amit sikerrel végzek hétközben, de ha munkaszüneti nap van, akkor tudjam azt élvezni. Kint süt a nap, a strandon kéne lógnunk, én meg be vagyok ide zárva, mint valami kis egyetemista vizsgaidőszakban. Utálom, na.

Jó, azért belefér egy kis szülifeli, és tegnap fogtam magam, meg a fonalaimat, meg a szupergyönyörűséges új pikniktakarónkat, és letekertem a Burggartenbe

(ennél sokkal több a zöld, de olyan képet nem találtam, ahol a pálmaház is látszik, meg a park is), és horgoltam két órát Delphine-nel meg Amandával, aki amerikai, és mostanában csatlakozott a kézimunkázó született feleségekhez. Emma mostanában kimenti magát, mert múlt hétre volt kiírva, bár egyelőre semmi jele a gyereknek.

Szóval sütött a nap, üldögéltünk az árnyékban, beszélgetünk, körülöttünk fiatalok, volt gitárszó, nagy nevetés, kisgyerekek, nagyon tökéletes volt, kivéve, hogy átlag húszpercenként jöttek oda mattszemű drogosok, hogy a kekszünkből lejmoljanak. Tökéletes osztrák társadalom, rulez.  Mindenesetre legközelebb a belváros helyett azt hiszem a mellettünk levő Schweizergartent választjuk, ahol csak török anyukák terelgetik számtalan gyermeküket.

Azért nagyon szeretek így biciklivel a városban, a kockás plédemmel, barátnőkkel. Hazafelé együtt tekertünk Delphine-nel, mindkét biciklin kosár, benne sütik, fonalak, rajtunk kis nyári ruha, hajunkban virág, annyira giccses volt, hogy az már szép :) már dörgött, de még pont hazaértünk a vihar előtt.

L (TB öccse) elolvasta az előző bejegyzést, és teljes joggal hiányolta, hogy mennyi mindenről nem írtam. Hogy mennyire aranyos, és reggel nem csak maga után, de nekünk is beágyazott, és felajánlotta, hogy reggelit készít nekünk, és hogy milyen jókat beszélgetünk, jó zenéket hallgatunk, meg mennyit hülyülünk, hogy megtanította TB-t valami kosártrükkre és hogy ahhoz képest, hogy mennyire utál tanulni, órák óta zokszó nélkül felváltva olvas és felel,

és ez tényleg így van, nagyon aranyos, és nagyon szeretjük.

Nna.

Most ezt hallgatjuk, mert ez megy Balassihoz erre jó tanulni

TB egyik öccse épp nálunk készül az érettségire. TB napközben mindenféle izgalmas programokat talál ki neki (vásárlás, kosarazás), aztán délután a színházba megy, így rám hárul a noszogatás és kikérdezés nemes feladata. Azt hiszem, L. már erősen utál. Az előbb mondtam, hogy kimegyek pisilni, erre ő annyit mormogott, hogy navégre.

Ugyanakkor erős déja vu-m van, mikor keresztanyámnál (nagynénémnél) tanultunk valamire, utáltam, hogy ilyen szigorú. Most meg alkalmazom a módszereit :)) miközben beszélek, a fülemben az ő hangját hallom, ez nagyon vicces.

Egyébként is, a múltkor Emma baby-showerjén, mikor a kiskori képeinket mutogattuk egymásnak, én egy olyat (is) vittem, ahol a keresztszüleimmel állunk (én konkrétan karonülő kis kopaszként) a tesóimmal. A többiek elájultak, mennyire hasonlítok (most) az anyukámra, aztán meg pláne, mikor mondtam, hogy igaziból ő a nagynéném.

Genetika*. Menő, mi?

*már publikáltam az egészet, mikor a zárszóról eszembe jutott, hogy L. meg pont ugyanúgy beszél mellé, ha nem tud valamit, mint TB. Nagyon résen kell lennem :D

Tudom, hogy ezeket ezer helyen meg lehet találni a neten, de mióta bio kozmetikumokat használunk, egy csomóan érdeklődtek a receptek után (tényleg). Én meg megígértem, hogy lesz majd poszt róla, tapasztalatokkal együtt.

Az első, amit kipróbáltunk, az ez a rém egyszerű testvaj volt, azóta már többször csináltunk, lehet bármilyen, de én annyira szeretem a kakaóvaj illatát, hogy azt hiszem, mindig abból fogom készíteni. TB is nagyon szereti, pedig neki zsírosabb a bőre az enyémnél, mégis ugyanolyan jó az arcára, mint az enyémre. Kell pár perc, mire beszívódik. A fő reklámszövegem most az, hogy a meglehetősen gyakran kiszáradó, megkeményedő sarkamat teljesen rendbehozta. Előtte 3-4 naponta reszelgettem, éjszakára kentem (bolti krémekkel), de mondjuk egy egyhetes bohémkodás valami fürdőszobától távoli helyen már nehezen kezelhetően megviselte. Mióta a testvajjal kenegetem – nem is mindennap – viszont olyan, mint a babapopsi. Több mint egy hónapja egyáltalán nem reszeltem, pedig a nyár mindig az aktív sarokápolás évszaka. Ezzel a sztorival a közelebbi ismerőseimet szerintem már az őrületbe kergettem, TB már magától dicséri naponta, a többieknek én mutogatom igen gyakran, hogy nézzék ezt a csodát, ezt a tökéletes kakaóvajillatú sarkot, éljenek a természetes kozmetikumok, és vesszen a nívea, ami évekig abban a hitben tartott, hogy nem vagyok tökéletes.

jah, megcsinálni kb 10-15 perc, mi családilag (anya+lányai) szoktuk, mert úgy jó móka. Szívalakú jégkockakészítőbe töltögetjük, így mindig csak egy kis darabot használunk, ami ráadásul cuki is. (igen, TB is szívalakú krémmel kenegeti magát, és eddig nem volt kifogása) persze bármibe lehet tölteni, csak ki kell előtte mosni jól.

Aztán ugyancsak a galagonyás lányoktól származik (jó kis blog, csak kicsit ritkán írnak) a sminklemosóm, ugyancsak családilag tesztelve, ebből is a többedik adagot csináltuk már meg, bébikönnyű, és nagyon finom. Az olajokkal lehet játszani, nekem most búzacsíra+mandula van, citromos-rozmaringos illattal, hmmmmm. Összerakni öt perc, csak a teát kell előre lefőzni.

Az egyik legnagyobb sztár a dezodor, teljesen odavagyok érte. Olyan sok mindennel próbálkoztunk már, de ez az, ami 100%-ban bevált, kényelmes használni, és minimális mennyiség kell belőle. Nem tettünk bele semmilyen illóolajat, de olyan finom illatú így is, nem is értem, mitől. Megcsinálni ugyancsak minimális volt, én azt hittem, ez a házi kencefice-gyártás időigényes, de negyedóra alatt bármivel készen lehetünk, az előkészítéssel, meg a téblábolással együtt.

mondjuk aki eddig alumíniumtartalmú dezodort használt, az az első három nap számítson erősebb (büdösebb) izzadásra, több beszámolóban ezt olvastam, ez a felkelő nép büntetése az elnyomás ellen. Nem igazán látom át a fiziológiáját, de úgy képzelem, ilyenkor kicsit kitisztul, aminek ki kell (minek is?), és aminek eddig el volt zárva az útja. Utána elmúlik, és jobb, tisztább, szárazabb érzés.

Nekem kb ennyi a napi szinten használt kozmetikum.

Samponról itt olvashattok nagyon bevált receptet, én csak göndör hajban vagyok kompetens. Mostanában házi szappannal mosom és 1:4 arányú ecettel öblítem le, ettől tiszta, lágy, és nagyon könnyű lesz, kicsit nekem túl könnyű is, eddig a legtetszetősebb akkor volt, mikor nem mostam fél évig, csak tiszta vízzel. A göndör haj általában túl száraz, mivel átlagban kevesebbet fésülik, a tövétől lassabban jut el a zsír a hajszálak végéig, így inkább csak az utca porát mostam kis belőle a vízzel. Valószínűleg a kettőt fogom kombinálni, mondjuk kéthavonta mosom szappannal, egyébként 3naponta csak vízzel (öö, asszem az ilyen coming out után kéne valami hiteles fénykép, ami bemutatja, hogy tényleg nem lóg zsírosan a hajam)

TB arcára ezt csinálom meg néha, szereti, és finom is a bőre nagyon.

Mostanában meg ezt próbálgatjuk a körmünkre, a fénye szebb lesz, de hogy tényleg erősebb-e, gondolom, a rendszeres használat során derül ki. Szeretem Lukrécia oldalát, egy csomó jó receptet lehet nála találni.

A jövőben tervezzük egy napolaj, egy narancsbőr elleni krém, meg egy csalános krém kipróbálását, csak egy családi hétvégét kell hozzá szervezni.

Van kérdés?

Ma TB-nek előadást kellett tartania (modern fuvolatechnikák), persze tegnap este jött rá, először azt gondolta, félóra alatt készen leszünk vele, de aztán elaludt, és én ébresztettem kettőkor  egész éjjel kereste az anyagot, és megígértem neki, hogy reggel 6-kor felkelek, és megcsinálom a diákat (mert a családban én vagyok a powerpoint felelős).

Reggel hatkor elképesztő álmos voltam, és TB rádumált, hogy 1 óra helyett most már tényleg elég lesz a fél, mert összeszedett mindent, csak be kell kopizni a diákra... kicsit még aludtunk, aztán nekiláttam, és persze hamar kiderült, hogy ez sokkal több, mint fél óra.

És mérges voltam TB-re, meg primadonnáskodtam, hogy éhes vagyok (rohant, és csinált nekem rántottát), meg hogy már rég be kellett volna mennem dolgozni, miért is hallgattam rá, miért aludtunk vissza hatkor, pont az a fél óra kellett volna, miért hagy mindent az utolsó pillanatra, meg ilyenek.

Az előadás végül szép lett, és sikere is volt, nem is ez a lényeg (vagyis de, csak nem ez a tanulság, mondjuk így), hanem hogy olyan béna vagyok. Májusban már rég be kellett volna fejeznem a doktori írását, és marhára ráérnék mindenre, de egyébként is, ha hatékonyan dolgoznék, és akkor nem idegeskednék szegény TB-vel reggel, hogy jaj, nekem a Géplánnyal van meetingem, és még előtte meg akartam írni ezt meg azt, amit igaziból előző nap kellett volna. Mert igaziból bőven belefért a napomba héttől nyolcig, hogy ezzel foglalkozzak. Ha ideges vagyok reggel, azt csak magamnak köszönhetem, nem TB utolsópillanatos előadásának meg nem a Géplánynak.

És most ezért kicsit lelkiismeretfurdalásom van, ha értitek, mire gondolok. Hogy másra kenem a saját hibámat.

És ezredjére megfogadtam, hogy rendesen és szépen fogok dolgozni munkaidőben, hogy ne legyen szorongás belőle, és akkor másokkal is türelmesebb leszek.

Igen, megint egy érdektelen poszt, amit nem sikerült frappánsan megfogalmaznom, azt hiszem, talán inkább csak magamnak írtam, hogy emlékezzek legközelebb.

Lakást takarítunk, közben TB az anyukájával beszél telefonon (headset), kezében a felmosófa és dicsekszik:

- Annyira szépen tudok felmosni, el sem hiszem!

- Hát, én nem tudom, kisfiam.

Az ember azt gondolná, hogy mivel annyira kívánja, még egy Schokobanane jót tenne neki.

Pedig pont ellenkezőleg.

Tegnap elkezdtük nézni a született feleségeket, ezzel N.H.-né több mint egy éves álmának eleget téve, hogy nézzünk valami olyan sorozatot amit sokan néznek és inkább csajos, mint pasis.

Az első részben az egyik nő öngyilkos lett, fejbe lőtte magát, mert valami olyan szörnyű titka van, hogy azt nem bírta elviselni élve. Innentől a halott nő a narrátor. Bemutatja a barátnőit.

Van az anyuka akinek a gyerekei olyan rendetlenek, hogy egy halotti toron például a gyászoló család medencéjében játszanak. (Eleve bermudában jöttek, biztos kényelmetlen volt a feszes öltönynadrág alatt.)

Van az egyedülálló nő aki a lányával él. Ő szimpatikus volt egészen az első rész végéig, mert a végén felgyújtja az egyik barátnője házát, aki emiatt kórházba kerül és ettől az elvált nő cseppet sem érzi rosszul magát, hiszen az áldozat nem azzal a pasival szexelt, akit ő kinézett magának.

Ég a ház is

Van az eszméletlen csinos kis kapuccsínó csaj akinek a férje dúsgazdag, de kölcsönösen nincsenek oda egymásért. A nő a fiatal kertésszel csalja a fickót. A kertész ilyeneket kérdez szex után: - Szereted a férjedet?

Van a rendmániás kontrollfreak, aki egyébként nagyon rendben lenne, csak az egész családja (férj+két gyerek) gyűlöli. A férje egyébként már az első részben el akar válni, de a nő úgy csinál mint aki süket. Régen dobozból itta a tejet.

Van a borostás vízvezeték szerelő fickó. Ő sármos meg helyes is. Az elvált nő nézte ki magának. Ráhajtott még egy szőke cica is, de őt az elvált nő felgyújtotta házastul, mint ahogy azt fentebb már említettem.

Mikor nem az operában énekelek akkor a fagyit magam mérem. Egy oldtimer kiállításon árultam jégkrémet mert éppen ráértem egész nap, és csábított a kétezer forintos órabér.

És rájöttem, hogy rengeteg zenét ismerek, rengeteget, csak nem maiakat. A serri-serri lédit, meg a ná-nááá-nááá-ná-ná, levelet kaptam lájfot, meg az áájlámüszikáli kiomdzsijá számu pisurááá szövegű lambadát.

Eddig égtem N.H.-né előtt aki sok popszámot ismer, de most rájöttem, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években jobb zenék voltak, mint a maiak, és a maiak közül ismerem a szerintem jókat.

Szóval oldtimer kocsik voltak, oldtimer zenével, és mivel igen otthonosan éreztem magam rájöttem, hogy oldtimer vagyok.

Egy évből valók vagyunk, te és én.

A másik durva, hogy láttam egy kisfiút aki az apukája ájfonjával lefényképezett egy tűzoltóautót aztán valamit babrált. Megkérdeztem tőle, hogy mit csinált és elmesélte, hogy az osztálytársának küldte át emailben. Próbáltam kiszedni belőle, hogy kié a telefon (apukád nem lesz mérges, hogy a potafiókjából küldesz emailt?) és kiderült, hogy karácsonyra kapta.

Kiskoromban sokat álmodoztam egy madzag nélküli telefonról ami mindig velem lesz és nem kell bele pénzt dobni, hanem csak bármikor felhívhatok rajta bárkit.

Ez a kisgyerek miről álmodozhat? Gondolatvezérléses fejbe épített telefon állandó wifivel?

Ma ájfonja van. Mivel fog telefonálni húsz év múlva?

Megint átrobogtunk a hétvégén, még fel sem ocsúdtam a gyulai nyaralásból, máris annyi minden történt. Pénteken dolgoztam, mert azt is kell, meg volt céges grill-parti, DJ-ével és catering service-szel mert nem tudjuk hova tenni a sok pénzünket (mondjuk az átriumban ülve, fehér asztalnál, gyümölcssalátát eszegetve kis muanyagpohárból, miközben valami jó zene szólt, megállapítottuk a többiekkel, hogy egész jó kis munkahelyünk van), aztán esoben vásárlással (szuper ruha szombat estére), és aztán a színházban megnéztem a Bandit, hogy szivarozik a jól szabott frakkjában, és hogy szöktet lányt vaságyon (Rigoletto). A zene szuper volt, de a látvány egy gyenge négyes, Gilda színészi játéka pedig katasztrofális (komolyan, egy-két ijesztobb mosolya azóta is kísért), a többiek jók voltak. 

Persze szuper keson kerültünk ágyba már megint, és reggel hétkor ment a buszom Bp-re. Napközben mászkáltam a városban, aaaannnyira szuper cuccok vannak Bp-n, nem is gondolnátok, nem is beszélve az egy négyzetkilométerre eso anyagboltok számáról. Meg a szuper, tiszta, felszerelt röltexekrol.

Este meg családi vacsora volt, nem is tudom, mikor voltunk utoljára étteremben, ráadásul több felnott volt, mint gyerek, wow. Persze annyira huvos volt, hogy nem tudtam a szuper új ruhát felvenni, de kárpótoltam magam egy kék neccharisnyával (virágmintás). Tizenegyre teljesen kész voltam, pedig nem én szoktam eloszor aludni menni.

Vasárnap reggel azt hittem, tévedésbol csörög a telefon háromnegyed ötkor, de szerencsére gyorsan rájöttem, hogy nem, és csak kicsit kellett rohannom, hogy elérjem a reggel hetes bécsi buszt. Kezdem utálni, hogy mindenféle buszokon és kocsikban alszom, nagyon hátgyilkos.

Ja, és a buszon rájöttem, hogy szuper, hogy 2 napja hurcolom magammal a plasztik evoeszkozt meg papirtanyert, amit Emma babyshowerjére kellett vinnem vasárnap 10:50-re (plusz az unokahugomtól elcsaklizott Debi babát), ha a babafényképemet, amit az egyik játékhoz kért Delphine, a szervezo, otthonhagytam. Osztottam, szorzottam, és felhivtam Delphine-t, hogy a meglepetést le fogom sajna késni. A busz is késett, 1o után szálltam le, még vásárolnom kellett (kenyeret a bulira), utána haza tömegközlekedéssel, a vonatkozó fényképalbumot persze nem találtam, feltúrtam mindent, aztán bicajjal leszáguldottam a városba, éééééééés 10:50-re ott voltam, pedig az utolsó sarkon rosszfelé fordultam. Nagyon büszke vagyok magamra :)

Igaziból az egész posztot ezért írtam meg, csak nem tudok tömören fogalmazni.

Tegnap leégtem. Szó szerint. Csináltam egy két képet a vállamról meg a nyakamról, de annyira pirosak lettek, hogy senki sem hitte volna el, hogy tényleg ilyen piros. De aztán eszembe jutott, hogy ha lenne a képen belőlem nem leégett felület is, akkor látszódna a különbség.

Férfi aktok iphoneal sorozatunk első darabja:

Ha nincs elég fény, remeg a kezünk, és mobiltelefonnal próbáljuk lefényképezni a hátunk közepét, ne legyünk maximalisták.

"Be vagy vonva" ez a levél hetedikben repült a padomra (hatosztályos gimibe jártam), M.Péter írta, és azt jelentette, hogy be vagyok vonva az órai levelezésbe. És valóban, attól kezdve, kisebb-nagyobb szünetekkel, de kisbőröndnyi papírfecnim gyűlt össze a hat év alatt különböző őrült fontos órai témákkal teleírva.

Most a bohéméletbe lettem bevonva, levél helyett egy hívással, elmesélem:

Szerda este tízkor, egy fekete csipkés neglizsében készítem a vacsorát, mikor TB hív, hogy siet már haza, vége a próbának. Aztán tíz perc múlva megint, hogy mi lenne, ha most elmennénk az egyik szólistával (történetesen magyar) Budapestre, most indul, és onnan valahogy lejutnánk Gyulára, ahol TB anyukája fürdőzik TB egyik húgával. Aztán délután valahogy vissza Pestre, mert a szólista este 9-kor jön vissza Bécsbe. Vegyek ki szabadságot, neki sincs épp semmi dolga, tök jó lesz. De siessek, mert az énekes mindjárt indul.

Első reakcióm, hogy ez őrültség, Gyulára nem félóra lejutni, menj drágám nyugodtan, de én maradok, úgyis fáradt vagyok.

A második az, hogy ok, menjünk.

Összedobok egy hátizsákba két fürdőruhát, két törülközőt, két hálózsákot (ki tudja, hol fogunk - fogunk-e? - aludni), a vacsorát bedobom egy dobozba, megöntözöm a virágokat, közben TB hazaér és mehetünk is. Az autóban írok egy mailt a kollégáknak, hogy suddenly szabadságot kell kivennem, aztán csak élvezem a szabadságot.

Közben TB riadóztatja a rokonságot, másik húg kölcsönadná a kocsiját, menjünk hozzájuk, ott a lakásban a forgalmi és a pótkulcs, de ő nem tud beengedni, mert per pillanat nem tartózkodik otthon. TB-nek van ugyan lakáskulcsa, de kölcsönadta az öccsének, aki Szentendrén lakik, hívjuk TB bátyját, aki először nem veszi fel (mint kiderült, pont Szentendéről jött vissza a városba), de aztán őrült készséges, összeszedi a barátnőjét egy koncerten, és értünk jönnek a Délihez. Éjjel negyed kettő van, eszünk egy hamburgert és elindulunk Szentendrére. A terv az, hogy összeszedjük a kulcsot, visszamegyünk Kőbányára, megkeressük a kocsikulcsot, és már indulunk is.

Közben TB bátyja érdeklődik, hogy GPS és térkép híján hogy találunk le éjnek évadján Gyulára. Ezen mi nem gondolkodtunk ennyit, de a bátynak jobb terve van: kölcsönadja a BMW-jét, abban van GPS, sofőrnek összeszedjük a szentendrei öccsöt, ők pedig elmennek az öccs rozoga kiskocsijával. Mert TB-nek ilyen családja van.

Ezt a szentendrei baseball pálya mellett le is rendezzük (öcs persze eddig nem tudott semmiről, de rugalmasan kezeli a helyzetet és törli a másnapi programját), alig múlt hajnali kettő, mikor indulunk, először vissza Kőbányára, az öcs fürdőnadrágjáért és törülközőjéért, aztán tényleg Gyula felé. Persze én még az autópályán bealszom.

Fél ötre érkezünk, TB anyukája kicsit meglepődött, de nagyon örül, TB öccse fel van pörögve, TESCO-ban menne kajáért és rántottát akar sütni, én bedőlök az ágyba (végül a fiúk is).

Nyolckor TB húga megjegyzi, hogy elég nagy luxus lejönni Gyulára aludni, összekaparjuk magunkat, és a kilences medencenyitáskor már fürdőruhában toporgunk a strandon.

Az idő szuper, a vízben ücsörögve szó esik minden fontosról és fonttalanról, palacsintát eszünk, sört iszunk, pihegünk. A szaunakert azóta lett felújítva, hogy utoljára itt voltam, nagyon profi, nagyon szép, nagyon ízléses, ha bármikor jót akartok nekem, fizessetek be ide lécci egy-két napra, nem tudnám megunni. A kedvencem a dézsákban álló víz, kicsit melegszik a napon, aztán az ember meghúz egy kötelet, és zutty, a nyakába önti. Ez alatt állok minden kör szauna után. Van kerti pezsgőfürdő, fonott árnyékolós ülések (mint az óceánpartokon), szaunamester, aki pálmarózsaolajos vízzel önti fel a köveket, és a törülközővel csapja ránk a forró levegőt. Az egész annyira barátságos és zárt köru, mindenkire figyel és mindenkivel foglalkozik, viccelődünk, izzadunk.

Vigyázat, a víz hideg!

Olyan sok belefér néha egy napba, TB-től tanulom, hogy kell az időt tágítani.

Hatkor indultunk vissza, kissé leégve és fáradtan, kilencre beszéltük meg az énekessel, hogy felvesz minket. A Budapest-Bécs távot gyakorlatilag végigaludtuk a Ford Galaxy harmadik sorában kucorogva. A -kényelmesebb- második sorban egy híres operaénekes ül a feleségével, nyolcvanhét éves, de elég aktívnak tűnik. Megjegyzik, hogy ők Hajdúszoboszlóra járnak - szeretem ezt a fürdőtudatosságot a magyarokban.

Tudom, hogy más szakállára (és kocsijára) könnyű spontánnak lenni, de nagyon kellett nekem ez a miniszabi. Élveztem minden pillanatát, nem győzök elég hálás lenni TB bátyjának, öccsének, hogy abszolút önzetlen módon lehetővé tették, meg persze TB anyukájának meg húgának a társaságért. Meg TB-nek, hogy az egészet kitalálta és levezényelte.

Most dolgozom kicsit, aztán grillparty lesz (búcsúparti a CEO-nak, mondom én, hogy a patkányok már elhagyták a süllyedő hajót), vásárolnom kell, este Rigoletto főpróba, már nagyon várom, hogy lássam, holnap 7-kor megy a busz Bp-re, el kell pár dolgot intéznem és este apukám és bátyám születésnapi vacsorája lesz. Vasárnap reggel hétkor vissza Bécsbe, tizenegytől Emma barátnőm meglepetés babyshowerja lesz, aztán szerintem jövök haza takarítani, mert lakás pont úgy néz ki, mint két bohémé, este TB-nek premier a színházban, remélem, megyünk a partyra utána.

Alma alma piros alma
Kinek a sors, kinek karma
De itt most ebben a dalban
Legyen egyszerű piros alma

(Kispál)

A Cég a tönk szélén áll. De legalábbis nagyon közel ahhoz, hogy bekebelezzen minket egy olyan nagy hal, mint a Novartis, vagy a Sanofi-Pasteur, vagy bárki. Egyes források szerint az is csoda, hogy még belindul reggelenként a gépezet. A befektetők megvonták a számunkra oly´becses bizalmukat. Az igazgatótanács éjt nappallá téve tárgyal, hogy mégis mihez kezdjünk magunkkal.

De ha azt gondoljátok, hogy ezért a Cég most egy búvalbélelt síralomház, hát nagyot tévedtek. Most tartják időszerunek, hogy a hangulatunkról érdeklődjenek, és arról, mennyire sikerült magunkévá tenni a Cég főbb értékeit, amelyeket egy tavalyi workshop alkalmával mutattak be nekünk a szokásos extra rongyrázással, sok színes prezentációval és brióssal kísérve. Úgyismint Felelősseg, Szenvedély, Megbízhatóság, Innováció, Kollaboráció, Egyszeruség, Eredmények. Hogy ne felejtsük el őket, színes bögréket is kaptunk, mindegyiken egy-egy ilyen motiváló értékkel. Ennyire menők vagyunk.

Szóval most, amikor minden rendes patkány elhagyja a hajót, most jutott eszükbe, hogy megszondázzanak minket. És ez nem ám egy egyszeru internetes kérdőív, hanem színes plakátok, és reggel a bejárat mellett egy (több) nagy kosár alma, emlékeztetőül:

Lézerrel gravírozva. Menő, mi? Én eddig nem is tudtam, hogy ilyet is lehet. A másik oldalán is van szöveg, csak nem akartam a Cég nevét reklámozni, de azt mondja: Icll´s temperature check. Be part of it.

Vajon mennyibe kerülhetett*?

Kieg: egyébként élvezem, hogy a Cég mindenből ilyen nagy flancot csinál, csak fura, hogy amit nagy cégek nem engedhetnek meg maguknak (karácsonyi vacsora, sítúra termálhotelben), az mi igen. És a mostani helyzetben, mikor gazdasági okokra hivatkozva bármikor kirúgnak bárkit (engem pedig nem vesznek fel), egy kicsit visszás is.

Állunk a színpadon, beszélgetünk valami őrülten fontosról (megcsalásnak számít-e másik földrészen, ha előtte telefonon félig-meddig úgy váltatok el, hogy lehet, hogy jobb lenne szünetet tartani? Ilyesmik.) mikor Péter megszólal:

- Benne vagyunk a darabban!

- Persze, hogy benne vagyunk.

- De nem úgy vagyunk benne hanem igaziból.

Megfordultam és észrevettem, hogy elhúzták az egyik főfalat a hátam mögött, és ott állunk hárman a színpad közepén előttünk két világsztár mögöttük mi. A lány aki éppen bevallja apjának, hogy szeretője van, meg mi. Így öten.

A lehetőségekhez képest frappánsan elavászkodtunk* jobbra.

Gazdagok és szépek.

*Ha valaki nem ismeri az avászkodás szót, akkor annak úgy magyaráznám el, hogy az avászkodás olyan helyváltoztató mozgás, melynek során magunkat kellőképpen összehúzva, sunyin és minél kevesebb feltűnést okozva elsasszézunk valamerre, közben magunkat láthatatlannak képzelve.

Végre beérett a szappanunk. Krémes, lágy, és a kávészemek dörzsölnek.

Kenyeret is sütöttem. Vagyis sütöttünk, TB egyre nagyobb részt vállal a folyamatban. Ígérem, ez lesz az utolsó kenyeres kép, de úgy örülök neki.

Mangoldos quiche-t is, birtokos eseték után szabadon. (tszm-i mangold) a felére kísérleti céllal (nem mintha az egész nem csak egy kísérlet lett volna, mert csak úgy fejbol csináltam) grana padano-t szórtunk. Sokkal finomabb, mint ahogy kinéz (a közepén az a darab tészta egy szív volt, még sütés elott).

És bodzaszirupot is csináltam, tszm-i bodzából, persze. Kb 1 liter lesz, de TB már most rá jár, szerintem a 4napos érési ido végére örülök, ha lesz 2deci. Na jo, annak is rettenetesen örülök, hogy ennyire ízlik neki.

Most tegyük félre a tényeket, azt, hogy Bécsben mi jól élünk, azt, hogy egyikünk sem találna könnyen munkát Győr környékén, azt, hogy mindketten igaz városi vagányok vagyunk, azt, hogy szeretjük a Theater an der Wien mellett kapható pezsgős-rózsás csokoládét, azt, hogy szeretünk utazgatni és nem szeretünk korán kelni, azt, hogy nincs pénzünk felújításra, azt, hogy egy belvárosi lakásra vágyunk, tegyük mindezt félre kérem, és álmodozzunk.

 

 

 

 

 

- Családi ezüst - mondta nagynéném, mikor átnyújtotta a kis ezüstkanalat, ajándékba.

- Csak nem a mi családunké. - tette hozzá.

Most az van, hogy velünk nem sok minden történik, vagyis igen, de néha megkíméllek benneteket a Kedves naplóm!-jellegu beírásoktól. Amit nagyon leírnék, azok inkább mindenféle családi történetek - csak nem a mi családunkéi. Ami egyébként engem nem zavar, egyrészt, mert a szereplok már halottak (vagy legalábbis valami olyasmi), másrészt attól még tanulságos, és érdekes, mert eleink ugyanazokon a dolgokon bénáztak meg szenvedtek, mint mi.

Hogy miért nem írom le? Mert mikor magamban fogalmazgattam, rettenetesen Romana- vagy Julia-szaga volt a dolognak*, Fejos Éva** méltó kortársának éreztem magam hirtelen, és inkább elvetettem a dolgot. " A fiú elvette volna a lányt, de az apja már mást szemelt ki számára... sosem tudott megbocsátani... de egyszer még találkoztak.. a férfi nem értette, hogy tehette ezt.. sosem beszélték meg.. haláláig titkolta még önmaga elott is.. túl keson jött rá"  áh, hagyjuk. Pedig lenne bennük ármány, meg szerelem, meg csalárdság, meg eltemetett fájdalom, meg emberi értékek, meg családi szeretet, és hozzá kommentár, hogy mit is kellett volna tenni, mert utólag könnyu okosnak lenni... talán eladom a sztorikat Shakespeare-nek, neki menne.

* nem, sosem vásároltam ilyen kiadványokat, de a HÈV-en mellettem a nénik igen, és én már kiskoromban is eloszeretettel olvastam a mellettem ulok könyveit, ha nálam épp nem volt. És nyolcadikban valami református kollégiumban szállásoltak el minket osztálykiránduláson, ahol az egyik szobában nagy rakás Romana volt, amibol M. Péter feolvasóestet rögtönzött, mély, érzéki hangon, a fél osztály hallgatta az emeletes ágyakon lógva, míg Ányi, az osztályfonok közbe nem lépett, és ki nem zavart minket, mondván, hogy nem egészséges, ha ennyien vagyunk egy szobában.

**ot meg aztán pláne nem olvastam, de elég a könyvek plakátjára nézni a metrón

Munka után TB várt bicajjal a cég előtt, elmentünk kondizni, közben kiöntöttem neki a lelkem, hogy aggódom, hogy utálom, hogy nem tudom, hogy lesz, ő kifejtette, hogy kis hülye vagyok, és helyreállt a rend. Na jó, kellett még egy jó edzés is.

Egyébként a múlt héten ilyeneket kaptam tőle:

Mert ilyen jó dolgom van.

Úgy tunik, juliusban nagyon ra fogok erni. A toketlen cegemnek meg hetek kellenek hozza, hogy kitalaljak, akarnak-e valakit felvenni, vagy sem, mert jelenleg azt sem tudjak, hogy mit fognak a kovetkezo 3 evben csinalni. Hiaba kell van tobb honapos munkalemaradasa a szoban forgo departmentnek, hiaba van meggyozodve a vezetojuk, hogy engem akar oda felvenni.

Valaki tud jo munkat nekem?