TB: Mikor hozzuk már haza a bicikliket? Akkor végre nem taxival kéne kóruspróbára járnom, hanem csak átgurulnék.

NH-né: ???

Réges-régen, mikor a túrórudiban még citromízű és darabos volt a túró és papírcsomagolása volt, (belül vékony nejlonhártyával) és tényleg túró volt benne, (mégha néha kicsit erjedt is), N.H.-né kitalálta, hogy neki olyan zuhanyrózsa kell, aminek állítható a feje, legyen több fokozatú, és vigye át simán legalább a dupla farmeranyagot és passzoljon a fürdőszoba hangulatához.

Vettem neki a megboldogult Novák piacon egy jónak tűnő darabot párezer forintért, amit akkor tisztességes kopromisszumnak gondoltam, a korábban megtekintett tízezertőlfelfele, rózsákhoz képest.

Mivel a Made in China márkájú, piacos, olcsó termékekkel szemben alacsonyabbak az elvárásaim, ezért csak mérsékelten voltam dühös mikor pár hónappal később észrevettem, hogy tönkrement, finomabban fogalmazva, egyetlen módon hajlandó üzemelni, lehet körbe-körbe csavargatni a fejét továbbra is, csak nem történik semmi.

Mentségére legyen mondva, az egy olyan vízállás, ami elég optimális.

A ház úrnőjének nem mertem szólni, gondoltam megvárom amíg észreveszi magától, addig meg csak kitalálok valamit. Teltek múltak az évek a napok, és N.H.-nének egyáltalán nem tűnt fel, hogy a zuhany monomán lett, sőt imád zuhanyozni.

Eltelt fél év, én meg nem mertem szólni neki, hogy a nyolc funkcióból csupán egy működik. Olyan jól elvannak. Nekem meg ha úgy tartja kedvem, átcsavarom egy másik állásba és úgyfelejtem.

Még soha nem szólt miatta. Hát nem tökéletes? Azt hiszem megérte.

Szeretnél nekem ajándékot venni?

Tessék csak, tessék!

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar új megosztanivalóm lesz a "minek örüljek" kategoriában, de ez a fenti katalógus egyértelműen az. Olyan jó ilyen képeket nézegetni, álmodozni, tervezgetni.

Londonban az első reggel, mikor kiléptem az ajtón, megcsapott a tengeri levegő (jó, lehet, hogy nem az volt, de olyan illata volt, sajnos csak aznap), és olyan nagyon nagy kedvem lett tengerpartra menni, ott piknikezni, rohangálni a szélben, sárkányt eregetni, röhögcsélni.

ráadásul erre ébredtem reggel:

NAPSÜTÉS!

KÉK ÉG!

Az utcán a másik irányba nézve az is látszik, hogy elolvadt a hó a parkban, de azt nem fényképeztem le, mert még nem olyan szép látvány. De ígéretes.

Tényeg, minek?

Ezt a bejegyzést még tegnap kezdtem el írni, mert leginkább csak nyafogni meg panaszkodni volt kedvem, kisebb-nagyobb megszakításokkal egész nap. És nem csak tegnap, de azelőtt is, meg azelőtt is, jó, mondjuk Londonban pont nem, de azelőtt is.

Gondoltam, időről időre leírhatnám, hogy mi az, aminek örülök, hogy kicsit nagyobb hangsúlyt kapjanak. Az ötlet persze nem az enyém, számtalan hasonló megoldásokat olvashatunk széles ez interneten, van, aki pontokba szedi kedvjavító trükkjeit, van, aki hozzám hasonlóan listát ir a jó dolgokról. Reasons to be cheerful.

1. tegnap köd volt, ráadásul egész nap, és én nagyon szeretem a ködöt. Novemberben leginkább, de februárban sem rossz. Olyan szép, misztikus, álmos, rögtön mindenféle kosztümos kalandregények jutnak az eszembe, meg tea, meleg szoba, társaság. szerintem nyáron sem zavar, mert legalább valami más, mint a megszokott, valahogy úgy, ahogy a nagy szelet, vagy a viharokat szereti az ember. Van hangulata.

2. Csütörtökön ez várt itthon (mindig nagyon éhes vagyok, mikor hazaérek):

A kispirosak paradicsom (nyami) és retek, mert a múltkor nagyon megkívántam, és TB minden szavamra figyel.

3. az uzsonna mellett meg még ez is:

Bandi kisuvickolta*. Elment rá egy liter ecet, de nagyon szép lett. Sosem volt még vörösréz tálcám, nagyon örülök neki!

*igaz, szerda este otthagytam a konyhában, ecettel, sóval, jól látható helyen, és erősen bíztam benne, hogy Bandi perfekcionizmusa nem hagyja addig nyugodni, amíg nem csillog-villog az egész. Nem csalódtam. ;)

4. a tálcán látható az új kedvenc színösszeállításom (vagy a kedvenc új színösszeállítás?) egyelőre kétfajta tervem is van velük, Bandi erősen az egyiket favorizálja. Nekem már az is jó érzés, amikor a lakásban jártamban-keltemben rájuk nézek, olyan vidám, olyan friss! (bár azt azt hiszem hidegebb színekre mondják, mondjuk kék-zöld, de mindegy) a kép nem annyira színhű sajnos.

5. tegnap -kicsit terápiás célzattal is- de nagy kedvem volt takarítani. Én ennek is örülök, mert ez azt jelenti, hogyha ügyesen sáfárkodom az energiáimmal (nem ülök le netezni, meg ilyesmik), sok nem-szeretem dolgon túl leszek, ráadásul jókedvemből. Mondjuk ennek a nagy takarítós kedvnek napközben nem sok hasznát veszem -kicsit rendberaktam azért a labort.

6. esténként, mikor megyek haza, egyre hangosabban csivitelnek a madarak. annyira jó hallani, télen fel sem tűnt a csönd, pedig milyen nyári hangulata van egy kis csicsergésnek!

7. ma felavattuk a Londonban szerzett bevásárlótáskánkat. Nagyon szép, szeretek ránézni az előszobában, nagy, zöld, sárga és egy görögdinnye-szelet van rajta. Csupa mosoly, ráadásul újrafelhasznált. (kéne fénykép, igaz?)

na, hát valami ilyesmiknek örültem mostanában. Nem árt néha, ha listát ír az ember. Nem baj, ha lesz még ilyen legközelebb is?

Tegnap ruhákat javítgattam. De nem bántam, mert egy ilyen szép réz varrótálcám van: 

A camdeni piacon gubiztuk, persze nem varrótálcának, csak tegnap úgy kéznél volt. Nagymamánál mindig megcsodálom azt a szép szarvasosat. Tegnap próbálgattam ecettel és sóval fényesítgetni, de a makacs foltok sajnos csak akkor jottek le, ha a szivacs dörzsis felével csináltam. Akkor viszont pici karcolások is lesznek rajta. Nem szeretném feladni a biotakarítást, van valakinek valami ötlete?

Kieg.: próbált már valaki fémtálcáról felvenni egy tut, mukörömmel? nagyon vicces. ennél már csak a parkettrol nehezebb

Hamvazószerda, a húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt első napja. E negyven nap a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.
forrás: uj.katolikus.hu  

èvek óta próbálom tartani a böjtöt, mondjuk nem hús nélkül, hanem édességmegvonással (mert az tényleg lemondás) Persze reggel ez nem jutott eszembe, és mivel nem volt otthon semmi kaja, elhoztam egy két zacskó franciadrazsét a munkába, hogy túléljem azt a pár órát ebédig. Most bámulhatom a fiókban 40 (46) napig.

Az életmentő forró kakaó vajon édessegnek számít-e?

Kieg.: látszik, hogy nem is vagyok katkó, ti tudtátok, hogy a közbeeső 6 vasárnap nem is böjti nap? Akkor vasárnap lehet dőzsölni?

Valahogy ugy kepzeltem egyebkent ezt a meglepetes-utazast Londonba, minden szerelmesek paradicsomaba, hogy majd kez a kezben andalgunk a Temze partjan, nagyokat beszelgetunk, Byron verseket olvasunk fel egymasnak, Beatlest hallgatunk, kavezokban ucsorgunk es a halhoz chipset eszegetunk, TB a Tower bridge tetejen megkeri a kezem, szoval tudjatok, ahogy azt az ember elkepzeli.

És persze nem igy lett, de attól még nagyon nagyon NaGyOn jol éreztük magunkat Londonban. Éreztem, hogy tetszeni fog nekem az a város, órákat tudnék sétálgatni az utcákon, bámulni a házakat, elképzelni, hogy az egyik cuki kis sorház az enyém. Fanniék házát is gondolatban többször át- és berendeztem valamint felújítottam. Jó kis móka volt.

És egyébként is rengeteget nevettünk, de ezzel nem csak mi vagyunk így Londonban

I Love To Laugh

Egy csomót buszoztunk, az is nagyon tetszett nekem, soha nem untam meg. És még az időjárás is tetszett, mostanában egyátalán nem bánom az esőt meg a nedves hideget, amennyiben vár valahol egy meleg szoba finom teával (várt). És minden zöld volt, fura volt hazajönni a havas Budapestre.

Teáról jut eszembe, fonalat viszont nem kaptunk, pedig átnéztük a legelegánsabb röltexeket (haberdashery, hát nem gyönyörű szó?) de ha láttam is extra dolgokat, az túl drága volt, és még színes akril szívem-vágya horgolótűt sem tartottak. De hát ezért is nem terveztünk semmit sem előre, így nem csalódtunk és mindig minden meglepetés volt.

A Buckingham palota nagyon kis béna egyébként, kinevettem, kb a Schönbrunn melléképületének nézném. Nem is leselkedtünk a tömeggel, hátha egy királyi orr megjelenik a függöny mögött. Gyakorlatilag minden látnivalót láttunk, de fénykép nem készült, mert google képkeresőben épp eleget találni Londonról, magunkat fényképezgettük, talán azt egy kicsit túl keveset. Négyesben mászkáltunk leginkább, Fanniékkal, ők az őslakosok nyugalmával, TB a sokadik látogatás flegmaságával, én meg töretlen lelkesedéssel. A fish and chips kimaradt, de végre volt kivel sushit ennem (kösz, Peti), mig a Táltos család két képviselője finnyáskodva ropit eszegetett. És moziban is voltunk a Marble Arche-nál, meg a Tate Modernben, meg a Towernál, me egy csomó más helyen, meg utaztunk régi nyitott buszon, ahol azt hittem, hogy a kalauz is viaszból van, de később kiderült, hogy csak rossz napja van.

És Fanniék borzasztóan elkényeztettek minket, egyrészt ugye a térképet nem kellett béna turistaként bújnunk, csak mentünk a vendéglátók után, és szinte egész nap csak ettünk, napközben mindig akadt valami jóféle csokoládé, este pedig Fanni főzött ránk, aranyélet és egyátalán, nagyon családias hangulat volt, folyamatos dumálással meg viccelődéssel.

Meg rengeteget shoppingoltunk, találós kérdésem is van: Ki az kettőnk közül, aki az első két nap alatt vett 16 új pólót, két fehér tornacipőt, egy pulóvert és egy kabátot beépített vegyvédelmi szemüveggel?

ráadás kérdés: kinek kellett mindezt kettőnk közül becsomagolnia a kézipoggyászunkba?

Ja, és hogy lássátok, milyen komolyak a biztonsági óvintézkedések a repülőtereken, itt egy kép, hogy mik voltak a kézitáskánkban, mindkét irányban:

 Ezenkívül visszafelé volt még egy literes fém szódásszifon is a táskámban és egy vékony réztálca (mindkettőt a camdeni piacon gubiztuk) de egyik sem keltette fel a biztonságiak érdeklődését.

Azt hiszem, ez sem a legösszeszedettebb posztom lett. 5-kor keltünk, buszoztunk, repültünk, buszoztunk, vonatoztunk, villamosoztunk, metróztunk aztán buszoztunk ma. Nézzétek el nekem. Cserébe itt van néhány kép:

Fanni, Peti, köszönjük mégegyszer, SZUPER volt!

Bar BorisVian mar lelőtte a poént, azért az érzés ugyanaz...

Valentin/Bálint-napi rejtvényünk igen egyszerű honnan való az alábbi részlet, és ki a festő?

Helyes megfejtőink között egy velencei utat sorsolunk ki, teljes ellátással.

Amennyiben egy helyes megfejtés sem érkezik, a szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy szabadon rendelkezzen a nyereménnyel.

A tippeket, kérjük az eloretolthelyorseg@gmail.com emailcímre megírni.

Sorsolás március 12-én az esti órákban. A nyertest emailben értesítjük.

Jó játékot!

Egyébként tegnap kaptam egy képeslapot Chamrousse-bol, mindenfele szep havas tajkep van rajta, nagyon orultem neki.

Bar TB valami olyasmit ir rajta, hogy "kenyszeritettek, hogy kuldjek neked lapot".

Ezt nem tudom mire velni.

Engem kérem, itt hazavártak.

Előre el volt tervezve minden, a hús bepácolva,(mézes, rozmaringos) a gyertyafényes ebédhez, a ruhák leszösztelenítve, a fogadóbizottság is leszösztelenítve kicsípte magát, pont ahogy, és amennyire kell szeretem.

Aztán jött egy sürgős hívás, (megjött a donorszív) és az ebédből vacsora lett, a hosszú delutáni beszélgetés helyett, éjszakába nyúló, és a desszertet is csak ma ettem meg, de ez mind nem számít.

Ami számít, hogy éreztem, hogy vártak.

A többire meg ott a MASTERCARD.

Kikapcsolódtam. Megjöttem.

Éljen!

Hoztam N.H.-nének sűrített tejet franciából, amire mindig vágyott, meg volt kis fényképnézegetés, meg mesélés, aztán eljöttem kicsit dolgozni, mert ahogy egy kedves barátom mondta volt mindig, a shownak mennie kell tovább.

(természetesen saját képemen, a Chamrousse-i lankák)

Érdekesseég, hogy az alkotó (egyben a képen látható modellünk) életének első kétharmadában nem volt hajlandó rózsaszínű ruhákat, kiegészítőket hordani.

Egyébként azt álmodtam, hogy nyaralunk/kirándulunk a családdal, az osztrák (?) Alpokban. A hegyekre tisztán emlékszem, elég magasan lehetett, mert nem zöld gyep volt, hanem a sziklák között elő- elötörő fűcsomók. De voltunk egy kisvérosban is, Márk és Fló ugráltak a macakakövön. Szinte az egész család ott volt, a picik nem, de pl Tuskó Hopkincs igen. És este egy Hütte/vendégfogadó hátsó teraszán vertünk tanyát. Nem voltunk fizető vendégek, de nem bánták, hogy ott vagyunk. Még a mosdót is használhattuk. 

Másnap reggel, mikor kikászálódtunk a hálózsákokból, valahogy tudtam, hogyha mindent egy előre meghatározott módon csinálunk, akkor nem lesz baj. Kb úgy, mint a filmekben, amikor pont akkor lép előre valaki, amikor rázuhanna egy zongora) és ezt a többiek is tudták, legalábbis a felnőttek. Vackor1b pl igen. Nem tudom, ki mondta el nekünk, amolyan jelenésféle lehetett. Felsőbb parancs. De teljesen hétköznapi dolgok voltak, hogy reggeli után szedjük le az asztalt, pakoljunk össze szépen, ilyenek. Kicsit izgultam, mert mindent nagyon rendesen kellett csinálni, és attól is féltem, hogy ha a gyerekek bénáznak, nyüffögnek, kicsúszunk az időből. De Vackor pl nem aggódott (jééééééééééé), és akkor én is megnyugodtam, hogy ez tökre ki van számolva, hogy nekünk ezt meg kell csinálni, és tényleg nem lesz semmi baj. És akkor összepakoltuk a cuccot, és indultunk hegyet mászni.

Tanulság nincs, de jó érzés volt a tudat, hogy pontosan tudom, hogy mit kell csinalni, mert valaki megmondta, és tudom, hogy simán meg tudom csinálni, ha kicsit figyelek és tudom, hogy minden rendben lesz.

Összességében viszont nem volt jó érzésű álom, inkább ijesztő, mert a rossz, ami megtörténhet, igenis ott volt a levegőben, nagyon egyértelműen.

 kép innen

Olyan jó kedvem van! Holnap jön haza TB, már nagyon várom. Kényelmesen keltem, horgoltam, vásároltam. Szeretem, hogy ismerek néhány arcot a környékről, van egy anyuka, aki már köszön is (na ja, adtam neki egy csomag zsepit múltkor, mikor a kisfia hányt a hűtőpult előtt) Sütöttem sütit (kakaós csigát), bepácoltam a húst holnapra, egy kis részét meg megsütöttem magamnak az új grillezőben. Már ez is olyan etxra, hogy főzök magamnak. Szóval horgolok, rádiót hallgatok, rendezgetem a dolgaim. Fürödtem, most körülölel a babzsákfotel, és a világ kerek.

Ez egy tökéletes szombat volt. Csak TB jönne már.

Kész az új párna az előszobába!

művésznevén az Avatar-párna, meg Avatar-madárka mert a filmben is túlteng a kék meg a zöld (sikerült egy jó giccses képet találnom)

A fényképet mondjuk telefonnal lőttem, és fény sincs elég, az igazi színei talán nem ennyire kékesek. Képzeljétek el.

És most egyébként, ha ez eddig nem tűnt volna a soraimból ki, nagyon büszke vagyok. Nem lett ugyan olyan tökéletes, mint ahogy a fejemben összeállt, kicsit csálébb, kicsit amatőrebb, de mindegy.

És igen, így a helyén egy kicsit úgy néz ki, mint aki a béna összegubizott bútorait egy kis háziszőttessel próbálja feldobni, de mit mondhatnék, ha egyszer ez az igazság.

Mindegy, most még egy kicsit örülök, aztán gyorsan belekezdek valami másik projectba.

Szerdán családias hangulat volt a cégnél, úgy este 6 körül. A fiúk indultak sörözni, a lányok meg horgolni.

_________________________________________________________

update NH-tól:

(bár nem az igazi, mert a jó hírek érkezéséig nem is engedtem megjelenni a posztot, pedig TB már megírta egy ideje) 

a madár a tűzeset óta meggyógyult

a mosolya fotosop, de őszinte

 A címkét figyeltétek egyébként? TB humora, de ezért szeretem

Kicsit beteg vagyok, mióta TB elhagyott síelni ment. Torokfájás, takony, meg ilyenek, sajnáljatok, lécci.

Mondjuk jobban vagyok, mióta bejöttem dolgozni.

Szeretném hinni, hogy nincs összefüggés.

Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.

 A képet ezúttal is köszönjük Táltos Bandinak, a Pálya Ördögének.

Ezek a havas, hideg téli esték pont jók egy kis nyári fényképnézegetésre, nem? Emlékeztek, amikor még meleg volt, és szandálban lehetett mászkálni?

A sokadik hóesésben az a jó, hogy az ember már nem aggódik, hogy el fog állni, meg elolvad és vége, hanem csak úgy nyugodtan élvezi a mesevilágot.

nem ezt akartam belinkelni Csajkovsziktol, hanem egy hóviharosat, de a youtube kinalata is véges sajnos.

Elsokent panaszkodnek egy keveset, mert az jo (nekem). Az ev elso honapjat nem zartuk zartam valami jo anyagi helyzettel. Mondjuk nem ehezunk (sot!), csak puritan vastagnyaku protenstans énem szirenazik, hogy nincs tartalekom. Mert ha jon a végítélet a gazda, hogy szamolok el a gondjaimra bízott aranyakkal?

Szóval most megint excel tablaban gondolkodom, meg csinos kimutatasokban, hogy kicsit rendszerezzem az eletem. Es nem vettem meg a varrogepet sem. Az elmult napokban egyebkent eleg sokat gondolkodtam, hova uszott el tavaly az a tomentelen a penzem, es kis kalandomat a becsi birosagon (errol sem volt meg poszt, de lesz) leszamitva nem igazan jutott eszembe. Aztan kis segitseggel osszeszedtem, hogy hat vettunk ezt-azt a lakasba, es hat nyaralni is szoktunk, nem is akarmilyen helyeken, szoval az elmult ket ev tenyleg nem a sporolasrol szolt. Igy kicsit megnyugodtam.

Egyebkent valoszinuleg fele ennyire se zavarna a dolog, ha nem lennenek alig par ajtonyira es emeletnyire (szoval zavaro kozelsegben) tolem olyanok, akik csak az ev vegi bonuszban tobbet kaptak, mint az en eves fizetesem. Sokkal tobbet. Es akkor a havi fizetesukrol meg nem is szoltam. Na de ne legyunk irigyek, nekik nincs Taltos Bandijuk, es fogadok, hogy feleennyire sem szeretik az otthoni kis feszkuket, mint en. Mondjuk lehet, hogy nekik nem kis feszkuk van, hanem villajuk a becsi erdoben, de a lenyegen nem valtoztat. 

___________________

Vasarnap megtartottuk egyebkent a szabadkomuvesi paholy gyuleset a horgolós békebeli teadélutánt, valtozatlan szinvonalon, bar az eloshoz kepest sokkal tobb horgolassal. Meg is allapitottuk, hogy fejlodunk, mert ugy tunik, tudunk mar beszelgetes kozben is horgolni.

Hogy lassatok, mennyire nem viccelunk, kepeket is mutatok:

 Igen, pogacsat sutottem. Es finomra sikerult. De az est fenypontja megsem ez volt, hanem Taltos Bandi sutemenye! Most meglepodtetek, mi? Leesett az allatok, igaz?

Mandulas torta volt, amit Bandi csak ugy mellekesen, a szombat delutani ikea latogatas es az esti korcsolyazas kozott keszitett, felkezzel es lazan. Vasarnap reggel meg osszedobta hozza a szoszt. Modenai balzsamecetbol. Ami osztatlan sikert aratott. Es az hagyjan, hogy remekul kiemelte a suti izet, de egy bizonyos kozeli rokonom, aki csipobol utalja az ecetet, meg kert belole!

Igaz, nem mondtuk meg neki, hogy mibol van a szosz. 

Hat, ez egy ilyen taltosbandi. Mindig meg tud lepni.

 __________________

egyébkent nem szeretek villamosozni, de neha ellat szorakoznivaloval. A néni peldaul mar olyan rutinosan szall le es fel, mint aki vilag eleteben villamosozott. Gondolom a sok kiserletezes utan eltalalhattak a gyogyszeret. Biztos jobb neki igy, de nekem ido megszokni.

aztan ma reggel egy huppogo kisfiu ment oda a vezetohoz. Nem hallottam, mit mondott (messze ultem sajnos, az ember nem tudhatja elore, merre kell helyezkednie egy kis reggeli dramahoz), de a vezeto szerencsere oblos hangon kerdezgette. Anyukad telefonszamat tudod? fejcsovalas. Apukad telefonszamat? huppoges. Nem tudod, merre van az iskola? huppogve fejcsovalas. Annyira megsajnaltam, hogy en is majdnem elsirtam magam. A vezeto meg nagyon jofej volt, leultette a kisgyereket, hogy keressen meg az ellenorzojet, es o majd felhivja az iskolat. Oda is rendelte az egyik utast, hogy segitsen a fiunak, mig a kovetkezo megalloba erunk. Ott sajnos le kellett szallnom, de a gyerkoc ugy tunt, jo kezekben van.

________________

tegnap este meg tarsasoztunk TB karacsonyi ajandekaval, es tok jo volt. Mondjuk engem nem zavar, ha szarrá megvernek, es egy csomot nevettunk is, szerencsere nem olyan nagyon gondolkodos, furfangos jatek, lehet beszelgetni kozben es nem kell nagyon figyelni. (vagy kellett volna, es akkor nem en leszek a negybol az utolso??)